Mándy Iván, regényíró, novellista (Budapest, 1918. december 23. – Budapest, 1995. október 6.)

Apja Mándy Gyula hírlapíró, aki egy vidéki polgári család sarjaként érkezett a századforduló Budapestjére. A szülők válása után a hatéves Mándy a bohém, hányatott életet élő apával marad, s korán megismeri az olcsó szállodák, kávéházak és kis mozik világát. Első regényeiben (Francia kulcs, A huszonegyedik utca) a nagyvárosi miliő, a kétes egzisztenciák, lődörgők, feltörekvők tarka világa impresszionista hangulatú képekben jelennek meg. A budapesti Lónyay utcai gimnáziumban, majd a Madách Gimnáziumban tanul, az ötödik osztályból azonban kimarad, s tanulmányait sohasem fejezi be. Tizenöt éves korától ír rendszeresen, első novellája 1937-ben a Magyarság című lapban jelenik meg. Ettől kezdve folyamatosan publikál.

A háború alatt sporttudósítóként működik, a katonai szolgálattól sikerül megmenekülnie. A háború után egyike az Újhold című folyóirat köré csoportosuló fiataloknak, akik a Nyugat szellemi örököseként lépnek fel, néhány számot társszerkesztőként is jegyez. 1949 és 1957 között Mándy nem publikálhat és megszűnik az Újhold is; ezekben az években az író a Magyar Rádió számára készít dramatizálásokat, gyerek-hangjátékokat, és a Népművelési Intézet munkatársaként (1950–1954) vidéken tart irodalmi előadásokat. A kényszerű szilencium alatt született művek jóval később jelenhetnek csak meg. 1954-től Mándy szabadfoglalkozású író, hivatalt, állást nem vállal. 1971-ben megnősül, magánélete is rendeződik. A rendszerváltás után tisztségei megsokasodnak, 1989-től a Holmi című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke volt.

A Digitális Irodalmi Akadémia 1999-ben posztumusz taggá választja. Irodalmi munkásságát 1948-ban Baumgarten-, 1969-ben József Attila-, 1988-ban Kossuth-díjjal jutalmazzák.

Novellái, kisregényei, hangjátékai a magyar próza kimagasló alkotásai. Prózapoétikájának fő hatáselemei: a kihagyás, a sűrítés, a képszerű, vizuális és akusztikai hatásokkal élő szerkesztés, mely a filmtechnikával mutat rokonságot. Írásainak fontos toposza a mozi, a film a képzelet, a fantázia és az illúziók birodalmát jelképezi a próza világában. A Régi idők mozija (1967), majd a Zsámboky mozija (1975) című műveiben próza és film egymás mellé állítása révén sajátos műfajt teremt. A pálya szélén című regényében a sport válik a jelentésképzés középponti elemévé. A kisregényből Sándor Pál készített nagysikerű filmet Régi idők focija címmel.

Ajánlott mű: A pálya szélén

http://tinyurl.com/kehxt7p