Fekete-fehér, magyar játékfilm, 1942
Rendezte: Cserépy László, Apáthi Imre

A két világháború között kibontakozó, a szegény parasztság mindennapjait bemutató, problémáit realista igénnyel feltáró szociográfiai beállítottságú magyar irodalmi irányzat, a „népi írók” mozgalma a filmgyártásra is hatást gyakorolt. A népi írók célja nem csupán az ábrázolás, hanem a szociális problémák köztudatba emelése és megoldásának elősegítése volt. Népiek voltak abban a tekintetben is, hogy sok kiemelkedő képviselőjük a paraszti sorból emelkedett ki. A negyvenes évek elején a filmgyártásban is új törekvések jelentek meg. Néhány alkotó a magyar társadalom, ezen belül főleg a parasztság valóságos problémái felé fordult, s a komédia és a melodráma mellett megszületett a magyar filmben a realista társadalmi dráma műfaja. Ennek az irányzatnak első képviselője a Németországban ismertté vált Cserépy Arzén volt, aki 1939-ben tért haza Magyarországra, s Kodolányi János: Földindulás című regényének filmváltozatában naturalista eszközökkel, drámai erővel mutatta be a vagyon felaprózódása ellen erőszakos születésszabályozással védekező ormánsági parasztok életét.

Cserépy László, aki színészként kezdte a pályáját, s egy ideig rövidfilmeket készített, vágóként dolgozott ebben a filmben. Később, játékfilmrendezőként, a Földindulás által elindított irányzat követője lett, azok közé tartozott, akik új utakat kerestek, s szakítani próbáltak a harmincas évek álomgyári témáival és az akkoriban uralkodó glamúrstílussal.

1942-ben készítette el A harmincadik című filmjét, mely egy bányatelepi iskola megvalósulásáért számtalan akadállyal megküzdő fiatal tanító, Nagy Gábor története. A film forrásául szolgáló színdarab szerzője, Kerecsendi Kis Márton maga is néptanító volt, a híressé vált bicskei cigányiskola egyik alapítója és tanítója, s ezért a tevékenységért Klebelsberg aranyéremmel tüntették ki. Később verseket, elbeszéléseket, drámákat, cikkeket és kritikákat írt.

Saját keserű tapasztalatait feldolgozó „A harmincadik” című színdarabját, mely a második világégés előtti kor társadalmi nehézségeit és hibáit tárja fel, több százszor játszották, és sokan a magyar drámaírás nagy ígéretét látták benne. A történet egy bányatelep életét mutatja be, ahol nincs iskola, s ezért a gyerekek esőben, szélben, sárban, hóban, fagyban kénytelenek elgyalogolni a távoli falu iskolájába. A törvény előírja, hogy amennyiben legalább harminc iskolaköteles gyerek él a telepen, a bányának iskolát kell nyitni. Bár csak huszonhét gyermek van a telepen, a tanító elhivatott, lelkes szavaival maga mellé állítja Haday bányamestert és leányát, a fűszerest, valamint a bánya szociális érzékenységű villanyszerelőjét és vegyészét, és az üres motorházban önerőből berendezik az iskolát. A tanító a maga ácsolta padok között hamarosan elkezdi a tanítást. Az önző és gonosz Laskó főmérnök azonban nem tudja elnézni ennek a jó szándékú kezdeményezésnek a sikerét, áskálódni kezd az iskola ellen. A központban dolgozó sógora segítségével eléri, hogy a vezérigazgató aláírja a motorház kiürítéséről szóló határozatot. Diadalmasan jelenik meg az iskolában, hazazavarja a gyerekeket, a padokat kidobáltatja a tanteremből, és megszünteti az iskolát. Mialatt a kudarctól összeroppant tanító elkeseredésében inni kezd, a plébános, a bányamester és Varga István, az agglegény fűszeres kitalálják, hogy a faluból a telepre, a fűszeres házába költöztetik a borbélyt, akinek három iskolás gyermeke van, akikkel együtt már meglesz az előírt létszám. A telep vezetője személyesen viszi el az iskola indítással kapcsolatos kérvényt a vezérigazgatónak, s miközben tárgyalnak, Laskó sógora lép be és közli, hogy nyugodtan félre lehet tenni az iskola ügyét, mert meghalt egy bányász gyerek. A telep vezetője ekkor dühösen széttépi a kérvényt és bejelenti lemondását. A vezérigazgató magyarázatot kér, s miután megismerte a tényleges helyzetet, igazságot tesz: Laskót áthelyezteti egy másik telepre, Laskó sógorát pedig elbocsátja. Bár a bánya nem nyit iskolát, nincs kifogása a szülők által fenntartott iskola ellen és erre a célra átadja a motorházat. Már éppen folyik az iskola újbóli berendezése, amikor a fűszeres megjelenik egy fiatalasszonnyal és egy gyerekkel. Bejelenti, hogy megvan az iskolanyitáshoz szükséges „harmincadik” gyermek, mert feleségül vette katonacimborájának özvegyét, akinek van egy iskoláskorú kisfia.

(Balogh Gyöngyi)