Bakócz Tamás (Erdőd, 1442. – Esztergom, 1521. június 15.)

Titeli prépost (1480), győri püspök (1486), egri püspök (1493), esztergomi érsek (1498), bíboros (1500), konstantinápolyi pátriárka (1507), főkancellár (1491–1503), koronaőr (1493–1499).

Bakócz Tamás a Drágfiak Szatmár megyei mezővárosában született jobbágycsaládban. Apja kerékgyártó mester volt, a későbbi családi címerben ezért szerepel a kerékábrázolás. A család a 15. század második felének megerősödő és egyre vagyonosodó mezővárosi jobbágyrétegéhez tartozhatott, tagjainak egyházi pályára küldésében kereste a felemelkedés lehetőségét. Bakócz nagybátyja, Bálint már titeli prépost volt, ő egyengette unokaöccse útját. A prépost járta ki rokonai számára a nemességet is (1459), és ő támogatta unokaöccse külföldi tanulmányait (1463 Krakkó, 1465 Bologna, 1469–70 Ferrara). Bakócz a titeli préposti címet nagybátyja lemondása révén nyerte el.

Hazatérése után 1470-től az erdélyi püspök mellett dolgozott, majd 1480–1489 között kancelláriai titkár volt. Az általa intézett ügyek nagy száma mutatja ügyességét és kiigazodását az udvar világában, tevékenysége nyomán a kancellária súlya megnőtt. Az 1480-as években Hunyadi Mátyás belső tanácsadójának számított, későbbi tevékenysége a Jagelló-kor legbefolyásosabb politikusainak sorába emelte. Ő celebrálta II. Ulászló és Beatrix királyné házasságkötését, amelynek során feltehetően szándékosan ejtett formai hibát. Ez később megkönnyítette a házasság pápai felbontását. Szerepe volt az 1515-ben megköttetett kettős Habsburg–Jagelló házasság létrejöttében is. II. Ulászló halála (1516) után már nem vett részt a politikai életben.

Egyházi pályafutása is töretlen felemelkedést mutat, külföldi, elsősorban velencei kapcsolatai az országhatárokon kívül is ismertté tették. Az Oszmán Birodalom és Velence 1499–1503 között vívott háborújában a Velencét támogató pápai–francia szövetséghez, Bakócz tevékenységének eredményeként, Jagellók is csatlakoztak. VI. Sándor pápától bíborosi címet kapott, konstantinápolyi pátriárkai kinevezését Velence közbenjárása segítette. 1511-ben Rómába utazott az V. Lateráni zsinatra. 1512. január 26-i fényes római bevonulásáról egykori forrás szól, amely vitézek, pompás, díszes lovak, teherhordó öszvérek sokaságát említi. II. Gyula pápa a zsinat ideje alatt 1513-ban meghalt. Bakócz az interregnum idejére megválasztott háromtagú szentszéki kormányzótanács tagjaként eséllyel indulhatott a pápaválasztáson. A konklávé választása végül Giovanni de’ Medicire esett (X. Leó). A pápa kárpótlásul Észak-, Közép- és Kelet-Európa teljes hatáskörű pápai legátusává nevezte ki és a török elleni keresztes hadjárat szervezésével bízta meg, amely azonban a Dózsa-féle parasztháborúba torkollott.

Az itáliai egyetemeken tanult Bakócz számos humanistával állt kapcsolatban, fennmaradt levelei irodalmi értékűek, verseket is írt. Egyházi szerkönyveket és talán egy grammatikát is kiadott. Itáliai tapasztalatai, a Mátyás udvarában látott tudomány- és művészetpártolás és ennek felhasználása az uralkodói reprezentációban hatással voltak Bakócz kultúrapártolására. II. Gyula pápa udvarában járva ezek a tapasztalatai csak erősödhettek. Művészetpártolásának fennmaradt emlékei Itáliában készült miseruhájának hímzése, címere, portréérme. Esztergomban az érseki palotát bővíttette. 1506-ban rakták le legjelentősebb műve, a vörös márvánnyal burkolt temetkezési kápolnája alapjait. Ez az első, teljes egészében reneszánsz épület az Alpokon túl, centrális tere hatással volt a lengyel uralkodók sírkápolnáira. A kápolnát a 19. századi székesegyház építésekor 17 méterrel áthelyezték és kövenként építették újjá.

(Biczó Piroska)