100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

Barabás Miklós

Eddigi szavazatok száma: 0

Barabás Miklós, festő (Márkosfalva, 1810. február 10. - Budapest, 1898. február 12.)

A hosszú életű Barabás volt az első magyar festő, aki országosan széles körű ismertségre tett szert, és Pesten letelepedve tisztességesen meg is tudott élni művészetéből. Különösen a portréfestészet terén volt termékeny: megfestette a kor magyar nyilvánosságának szinte összes jelentős szereplőjét, és élete végéig sorra kapta a megrendeléseket. Jó érzékkel ismerte fel a modern nyilvánosság nyújtotta lehetőségeket, így az 1840-től évente megrendezett pesti műkiállításokon nem csak portrékat mutatott be, hanem életképeket is: olyan műveket, amelyek nem egy megrendelő kérésére keletkeztek, hanem a szélesebb közönséget kívánták megszólítani. A kiállítások kritikusai, akik a magyar művészek és magyar témák gyakoribb szerepeltetése mellett érveltek, Barabás képeiben e kívánalmak beteljesülését látták.

Az 1845-ben bemutatott Vásárra induló román család nemcsak hazai témát ábrázolt, de olyan képi előzményekre emlékeztetett, amelyek révén a köztudatban már kiformálódott ezeknek a népi alakoknak a jellemző képe, így nagyon „ismerősnek” is tűntek. A 18. század vége óta kedveltek voltak ugyanis az olyan népismereti metszetsorozatok, amelyek a Habsburg Birodalom területén élő népek jellegzetes viseleteit, foglalkozásait mutatták be. A festményen az öltözékek jól felismerhetők, és a kor mércéjével mérve néprajzilag hitelesek, akárcsak a metszeteken. Különféle nemű és életkorú szereplőket ábrázol, hogy minél „teljesebb” képet adjon; a figurákat összefűző viszonyok kevésbé számítanak, a lényeg hogy a kép közszemlére tegye őket mint egy népcsoport „tipikus” képviselőit. Az egyes nemzetek karakteréről való elmélkedés a korszak kedvelt témája volt, és a grafikák, majd a Barabáséhoz hasonló festmények ennek az érdeklődésnek a szülöttei. A Román család kompozícióját a klasszikus háromszög-sémára alapozta Barabás. A mű ezáltal időtlen jelleget nyer; Barabás arra törekedett, hogy a populáris kultúra körébe sorolt metszetek motívumaiból igazi klasszikus alkotást hozzon létre.

A korszak közgondolkodása a parasztokat „romlatlan”, „természetes” embereknek tekintette; a népi életképek figurái gyakran egy idill szereplőinek tűnnek, így Barabás román családja is. A kortárs kritika a festmény „valószerűségét” méltatta, ami főként a viseletek pontos ábrázolását jelentette. A nőalak tökéletes szépségében, a kép békés, melankolikus hangulatában viszont a népi alakokat és életüket eszményítő felfogás nyilvánul meg. A leány alakja a kor jellegzetes, úgynevezett női ideálképeire hasonlít, amelyek az elvontságig szabályos szépségű nőket ábrázoltak különféle korok és nemzetiségek ruháiba bújtatva.

A Román család emblematikus képpé vált, amelyet már a kortársak is a magyar életképfestészet egyik első alkotásának tekintettek. A Pesti Műegylet 1845-ös kiállításán bemutatott képet a Pesti Polgári Gyalog-őrhad vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum számára. A mű azóta folyamatosan szerepel a közönség előtt.

Vásárra induló román család, 1843–1844. Olaj, vászon, 138 × 109 cm

Alkotó / Alkotás: 
Alkotó
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>