100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

Báthory András Madonnája

Eddigi szavazatok száma: 0

1526. Márga; magasság: 68 cm, szélesség: 51 cm, vastagság: 10 cm; Felirata a mellvéden: „OrA · PrO · NOBIS · SANCTA · dEI · gENITrIx · VIrgO · MArIA · PAx · IN · gredIENTI | B(us) · EgREgIV(m) · HOC · OPVS · FeCIT · FIerI · ANdrEAS · FILI(us) · ANdrEE · dE · BATHOr | · 1 · 5 · 26 ·”

A dombormű Máriát és a gyermek Jézust ábrázolja. Kettősük mögött a háttér sima, amelyet csupán egy ívesen lecsüngő, hosszú gyöngysor tagol; a művet fonálvékony kőtámaszokkal összekötött díszléc keretezi, és alul feliratos mellvéd zárja le. Ezen áll a gyermek Jézus mezítelen alakja; jobbját áldásra emeli, baljában glóbusz. Mögötte Mária áll, aki kezében fátyolt fogva érinti Jézust. Feje fölé két lebegő angyal tart magas pártájú koronát. A szobrász jól ismerte az anyagot: több helyen – legszembetűnőbb módon az angyalok karjánál s a koronánál – teljesen aláfaragta a formákat. A magasról beeső fény kiemeli az áttört részeket, s az alakoknak nagyobb térbeliséget ad.

A folyamatosan futó felirat tartalmilag három, grammatikailag sem összefüggő részre tagolódik: Máriához könyörög, békességet kíván a belépőknek, és megörökíti a megrendelő, Báthory András nevét. Legalul, már a kereten olvasható az apró, 1526-os évszám. A feliratot korai humanista kapitális betűkkel írták, és ügyetlenségei alapján feltételezzük, hogy a betűket véső és a dom­borművet faragó kéz nem volt azonos. A szöveg túlságosan hosszú, zsúfolt, és túlfut az ívelt felüle­tű tükrön, egészen a kőlap pereméig.

A Madonna stilárisan rokona a nyírbátori Szent György- (ma református-) templom reneszánsz kőfaragványainak, ezekkel anyaga, a Buda környéki márga is összekapcsolja. Ráadásul megrendelőjük is azonos: ugyanaz a Báthory András, aki a nyírbátori stallumokat – a legszebb ránk maradt magyarországi reneszánsz templomi bútorzatot – is állíttatta 1511-ben.

A Báthory-Madonna az egyetlen épen maradt, kvalitásos reneszánsz kődombormű a Mohács előtti Magyarországról. Kompozíciója a 15. század második felének firenzei Madonnáiét követi, s ez – valamint a mérete – árulkodik eredeti funkciójáról: olyan kisebb méretű Madonna-kép volt, amely a magánáhítatosságot szolgálta. Felirata azonban mintha kiemelte volna ebből a szűk szférából, kissé nagyobb nyilvánosság elé. Mindazonáltal soha nem volt befalazva, és könnyen mozdítható, keretbe foglalt mű maradt, amely a mohácsi csatát követő zavaros időkben elkerülhetett Magyarországról. 1777-ben, amikor először felbukkant, a váci püspöki palotában függött, aranyozott barokk keretben, amely azóta elveszett.

Alkotó / Alkotás: 
Alkotás
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>