Benedek Elek, író, újságíró, mesegyűjtő (Kisbacon, 1859. szeptember 30. - Budapest, 1929. augusztus 17.)

Édesapja Benedek Huszár János, édesanyja Benedek Marcella. Sokgyermekes, gazdálkodó székely katonacsaládból származik, ősei a lófő, illetve gyalogkatona rendhez tartoztak.  Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végzi, majd érettségi után a budapesti bölcsészkarra iratkozik be magyar-német szakra. Az egyetemi tanulmányok után – diplomát nem szerez – újságíró lesz. Érdeklődése a népmesék és a népköltészet felé fordul. Diákévei alatt, székelyudvarhelyi barátjával, Sebesi Jóbbal gyűjtött népköltészeti alkotásokat Gyulai Pál számára. A híres kritikusnak azonnal elnyerte a tetszését a székely népköltési gyűjtemény, Benedek ekkor szakította félbe egyetemi tanulmányait, és újségíró lett.

Első gyűjtéséből Gyulai Pál a Kisfaludy Társaságban olvas fel, majd később népköltészeti gyűjtése Kriza János, Orbán Balázs és Sebesi Jób anyagával együtt a Magyar Népköltési Gyűjtemény harmadik részeként jelenik meg. 1885-ben lát napvilágot első fontosabb műve, a Székely Tündérország. Az Ország Világ c. irodalmi lap munkatársa lesz, itt ismerkedik meg Bródy Sándorral, Ambrus Zoltánnal, Vajda Jánossal. 1887-től rövid ideig a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselőjeként tevékenykedik. Országgyűlési beszédeiben a magyar nyelv, az ifjúsági irodalom és az irodalom népszerűsítése érdekében emel szót. 1892-ben Apponyi Albert ellenzéki Nemzeti Pártjának tagjaként indul a választásokon, de sikertelenül, tíz év múlva szakít a politizálással.

1889-ben Pósa Lajossal elindítja Az Én Újságom című gyereklapot, első alkalommal szerkeszt olyan kiadványt, amely – a későbbi nagysikerű Cimborához hasonlóan – iskoláskorú gyerekeknek szól. Számos további folyóirat – többek között a közoktatás témáit tárgyaló Nemzeti Iskola, a Magyar Kritika, a Magyar Világ, a Néptanítók Lapja, a gyerekeknek szóló Jó Pajtás és a Cimbora – elindításában, szerkesztésében vállal fontos szerepet.

Szépirodalmi munkái közül legjelentősebbek a nagy visszhangot kiváltó Testamentum és hat levél, illetve a Magyar mese és mondavilág öt kötete. Az első világháború idején Budapesten él családjával, majd 1921-ben végleg szülőhelyén, Kisbaconban telepedik le. 1923-tól szerkeszti a Cimbora c. képes gyereklapot, aminek fő célja az anyanyelvi kultúra ápolása és Erdély történelmi hagyományainak megismertetése. Ebben az időszakban kapcsolódik be a Kós Károly és Nyírő József részvételével induló Kaláka társaság munkájába. A falvakat járják, hogy a legszegényebb magyar településekre is eljuttassák az irodalmat és kultúrát. Főszerkesztője lesz a Vasárnap című lapnak, amelyet a Kaláka tagjai alapítottak.  Élete utolsó éveit – a Cimbora sikere ellenére – anyagi nehézségek árnyékolják be. 1929. augusztus 17-én levélírás közben szívroham végez vele kisbaconi otthonában. Utolsó leírt mondata, amelynél kiesett kezéből a toll, szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak”.

Benedek Elek elsősorban a Magyar mese és mondavilág, valamint a Cimbora révén vált a gyerekirodalmat és a népmeséhez fűződő viszonyunkat meghatározó figurává. A mesegyűjtemény, amely az európai meseirodalmak motívumkincsét elegyíti, számos irodalmi alkotásban is visszhangra talált, megfilmesítették, darabjait rajzfilmre vitték. A meséken kívül az ifjúsági irodalom részei Benedek Elek átdolgozásai is: a Toldi vagy a Szigeti veszedelem gyerekeknek szánt átiratai, valamint fordításai, népművelő és közoktatási tárgyú írásai.

Ajánlott mű: Többsincs királyfi és más mesék

http://mek.oszk.hu/00200/00232/html/index.htm