Berán Lajos, szobrász, éremművész (Budapest, 1882. június 9. – Budapest, 1943. január 5.)

Előbb Budapesten, majd Bécsben, a képzőművészeti akadémián tanult. 1902-ben kisplasztikai munkákat állított ki, de 1903-tól csaknem kizárólag éremművészettel foglalkozott. Mintázott azonban mellszobrokat, emléktáblákat és síremlékeket is, valamint bélyegeket is tervezett. Számos pályázatot megnyert már fiatal korában is, 1906-ban a milánói nemzetközi kiállításon aranyéremmel jutalmazták. A század első évtizedeiben művészete érzékenyen reagált az új stílustörekvésekre, tevékenysége nagymértékben hozzájárult az éremművészet széles körben való népszerűsítéséhez.

Az I. világháború után stílusa kissé szárazabbá vált, megmerevedett. Nagy számban készített arckép- és sportérmeket (testvére Berán József, az FTC futbalistája), plakettjeinek, emlékérmeinek száma ezer körül van. 1932-től az Állami Pénzverde fővésnöke, művészeti vezetője lett, több forgalomba került pénzérme tervezője volt. 1936-ban pénzérme tervét az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nagydíjjal jutalmazta. Sok hazai és külföldi kiállításon szerepelt.

Az éremkészítésben a 19. század utolsó harmadában, a barokk ízlés térhódításával, Franciaországból kiindulva, az éremfelszínt festővászonként felfogó szemlélet terjedt el. Ez a felfogás a messzemenőkig alkalmas volt az újabb ízléshullám, az impresszionizmus festészetével és Auguste Rodin plasztikai megoldásaival rokon, festői fény-árnyék hatásokkal operáló érmészeti stílus elterjedéséhez is. E stílus legjellegzetesebb képviselői Magyarországon Schwartz István, Juhász Gyula és Murányi Gyula voltak a 20. század első évtizedében, azonban alig akadt éremművész, aki ki tudta volna vonni magát az irányzat hatása alól.

Jóllehet az éremkészítés hagyományainak megfelelően a Kőrösi Csoma Sándor ismert ábrázolását követő, gondos, precíz, de emiatt kissé talán kifejezéstelen portré került Berán Lajos érmének előlapjára, valójában a fő nézetnek a hátlapot tekinthetjük. Míg a plaszticitása ellenére a haj kidolgozása és a szabályosan megformált betűk az előlap grafikus jellegét erősítik, addig a hátlap Berán egyik legfestőibb kompozíciója. Az előtérben a tudományt szimbolizáló meztelen, író férfialak ül, melynek testtartása mesterien, szinte észrevétlenül igazodik az érem formájához. A háttérből hihetetlen finoman, a levegőperspektívát érzékeltetően bontakozik ki egy japán, sintó szentélyeknél álló torii-kapu. A motívum itt minden bizonnyal csak általánosságban kívánja szimbolizálni a „Keletet”, hiszen Kőrösi Csoma Sándor kutatási területe nem ez volt, s megjelenését inkább a japonizmus századfordulón divatos hatásának tulajdoníthatjuk. Bár az érem nem vált annyira ismertté, mint Beck Ö. Fülöp Mikes Kelemen érme, méltán párba állítható vele.

Kőrösi Csoma Sándor, 1909. Bronz, vert érem, átm.: 60 mm. Jelzés hátoldalon jobb oldalt: BERÁN L.