Blaha Lujza (Reindl; Rimaszombat, 1850. szeptember 8. - Budapest, 1926. január 18.), színésznő.

Koronás aranykereszt (1900), a Nemzeti Színház örökös tagja (1901).  Színészgyerekként 1855-től vidéki társulatokban ismerkedett a színpaddal. Kezdetben Várai Lujza - apja Várai Sándor néven szerepelt 1848-as múltja miatt -; majd gyámapja után Kölesi Lujza néven.

1858-ban játszotta első felnőtt szerepét. Megfordult Győrben, Sopronban, Székesfehérváron, Pozsonyban, Szabadkán, Besztercebányán és Vácon is. 1864-ben a Budai Népszínház, 1864-től a szabadkai, 1867-től a debreceni társulat tagja. Szabadkán találkozott férjével, Blaha János karmesterrel, akinek zenei képzettségét köszönhette. Hálája jeléül a színpadon egész életében viselte első férje nevét. Még kétszer házasodott: 1875-ben Soldos Sándor, 1881-ben báró Splényi Ödön felesége lett.

1871-ben a Nemzeti Színházhoz, 1875-ben a frissen alapított Népszínházhoz szerződött. 1883-ban nagy sikerrel vendégszerepelt a Népszínházzal a bécsi Theater an der Wienben. 1884–1885-ben Feleky Miklós társulatával a Várszínházban játszott, aztán 1901-ig ismét a Népszínházban lépett színpadra. A népszínművekben alakított szerepeivel teljesen azonosult.

Természetes játékával, humorával, kellemes énekével meghódította a közönséget, aki kedvencét lelkes szeretettel övezte, s a „nemzet csalogányának” nevezte el. Ez a hallatlan népszerűség akadályozta is művészi fejlődésében, mert csak a személyéhez kapcsolódó darabok népszerűsítésében vállalt szerepet. Kortársai és az utókor is úgy vélte, akkora szerepe volt Budapest szellemének magyarrá tételében, mint három államférfinak együttvéve. Nemcsak a hazai operettjátszás meghonosítása fűződik nevéhez: A tánc (1901) és A nagymama (1916) című némafilmben is játszott. Már életében színházakat neveztek el róla: 1920-ban az újpesti, 1921-ben a Paulay Ede utcai átépített Revü Színháznak lett a névadója.

Fontosabb szerepei: Marcsa (Szentpétery Zsigmond: Tündérlak Magyarországon); Rózsi (Szigligeti Ede: Csikós); Julcsa (Szigligeti Ede Szökött katona); Finum Rózsi (Tóth Ede: A falu rossza); Erzsike (Csepreghy Ferenc: A sárga csikó); Siebel (Gounod: Faust); Zerlina (Auber: Fra Diavolo); Boccaccio (Suppé); Serpolette (Planquette: A corneville-i harangok); Angot (Lecocq); Hübscher Kata (Sardou: Szókimondó asszonyság); Szerémy grófnő (Csiky Gergely-Máder Rezső: A nagymama).

Irodalom: Kéry Gyula: Blaha Lujza élete (1896); Verő György: Blaha Lujza és a Népszínház Budapest színi életében (1926); Nagymihályi Sándor: A nemzet csalogánya (1–2, 1926); Blaha Lujza emlékalbum (szerkesztette Porzsolt Kálmán, 1926); Blaha Lujza naplója (kiadja Csillag Ilona, 1987).