Csáth Géza, író, zeneesztéta, orvos (Szabadka, 1887. február 13. - Kelebia és Szabadka közelében, 1919 szeptember 11.) 

Kosztolányi Dezső unokafivére, eredeti neve Brenner József. Apja Brenner József, a város főügyésze, szenvedélyes zenész, édesanyját korán elveszti. Középiskolai tanulmányait a szabadkai gimnáziumban végzi, festő szeretne lenni, apja hegedűművésznek szánja. Már 1901-től jelennek meg zenekritikái a Bácskai Hírlapban.

Első novelláját még gimnazistaként küldi el Bródy Sándornak, aki felfigyel tehetségére, és írásra buzdítja. A Zeneakadémiára felvételizik – sikertelenül, majd 1904-ben beiratkozik az orvosi karra. 1906-tól a Budapesti Napló közli írásait. A Nyugatban a kezdetektől publikál novellákat és zenei témájú írásokat. Első kötete A varázsló kertje 1908-ban jelenik meg.

1909-től ideggyógyászként a budapesti Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni gyakornokként., majd 1910-től különböző szanatóriumokban fürdőorvosként foglalkozik leginkább női betegeivel. Az 1910-es években egzisztenciális félelmei és egy rossz, tüdőbajt megállapító orvosi diagnózis a morfium felé fordítják. Saját magán vizsgálja a szer hatásait, tapasztalatait írásban rögzíti. Morfinista lesz, állapotában az 1913-ban, Jónás Olgával kötött házassága sem hoz javulást.

Az első világháborúban katonaorvosként vesz részt a szerb és az orosz fronton. Ekkor hatalmosodik el rajta szenvedélye, annyira, hogy egészségi állapota miatt sokszor szabadságolják, végül felmentik. Hazatérése után Regőcén lesz körorvos. 1919 januárjában idegösszeroppanást kap, és bekerül a bajai kórház elmeosztályára, ahonnan megszökik. Július 22-én lelövi feleségét, és saját életének is véget akar vetni, de megmentik, visszaszállítják a bajai kórházba, majd családja kérésére Szabadkára kerül, ahonnan ismét megszökik. Útban Budapest felé, szeptember 11-én a baranyai demarkációs vonalnál a szerb katonák elfogják, ő pedig megmérgezi magát.

A Nyugat első nemzedékének ünnepelt novellistája és zenekritikusa. Írásai korszerű műveltségről és kiváló elemzőkészségről tanúskodnak. Felfigyel A Holnap antológia jelentőségére, és az elsők között méltatja Bartók és Kodály munkásságát. Írásaiban a mélylélektan a századforduló irodalmi hagyományának összefüggésébe illeszkedik. Szakít az anekdotikus hagyományokkal, prózája elsősorban lélekábrázoló, naturalista és szimbolista vonásokat mutat. Számos novellája arra a feszültségre épít, amely az elbeszélésmód tárgyszerűsége és tömörsége, valamint az események sokkoló volta között képződik (Anyagyilkosság). Morfinista élményei és a századforduló mámorfilozófiája nagy hatással vannak művészetére, erről tanúskodik az 1911-es Délutáni álom című kötete. A Janika című darabját a legjobb magyar polgári drámák között tartják számon. Életműve nagy hatással volt a későbbi írógenerációkra.

Ajánlott novella: Anyagyilkosság

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00009/00207.htm

Ajánlott dráma: A Janika

http://mek.niif.hu/00600/00632/00632.htm