Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1510 körül − Déva, 1579. november 15.)

A 16. századi magyar reformáció legismertebb személyisége, az unitárius egyház megalapítója.

Erdély szülöttje, hiszen egy kolozsvári német család fiúgyermeke, eredeti neve Franz Hertel volt. Gyulafehérvári tanulmányait befejezve a lutheranizmus szellemi központjába, Wittenbergbe, majd az Odera melletti Frankfurtba indult tanulmányútra. Hazatérése után Besztercén iskolaigazgató lett, majd 1552-től lutheránus lelkész, öt évvel később pedig az erdélyi magyar lutheránusok püspökévé választották. 1559-ben lemondott püspöki tisztségéről és a reformáció jegyében egyre közelebb került a Szentháromság dogmáját tagadó antitrinitáriusok nézeteihez.

1564-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari papjává nevezte ki. A fejedelem orvosa ebben az időszakban Blandrata György (Giorgio Biandrata) volt, aki mint Kálvin elismert vitapartnere bibliai alapok hiányában kétségbe vonta a Szentháromság hagyományos dogmáit. Az együtt eltöltött − vitáktól sem mentes − évek hatására Dávid Ferenc a szentháromság tagadó, azaz unitárius irányzat híve lett, amelyet több hitvitában eredményesen megvédett.

Fontos szerepe volt abban, hogy Erdély a vallási tolerancia útjára lépett, hiszen az 1568-as tordai országgyűlés − először Európában − határozatot hozott a vallásszabadság biztosításáról. 1569-ben Dávid Ferenc élete legjelentősebb sikerét érte el, hiszen magát a fejedelmet, János Zsigmondot is az unitarizmus hívévé tette. 1571-ben János Zsigmond halála után a katolikus Báthory István lett Erdély fejedelme, aki az ellenreformáció lelkes híveként az unitarizmus ellen fordult. Az egymást követő törvények egyre inkább korlátozták Dávid Ferenc működését. Az 1572-es marosvásárhelyi országgyűlés kimondta az újabb hitújítások tilalmát. Az előző törvény miatt 1579-ben Dávidot perbe fogták, s miután hívei és legismertebb barátai is elfordultak tőle megfosztották püspöki tisztségétől és életfogytiglani fogságra ítélték. A magyar unitárius egyház alapítója még ugyanebben az évben elhalálozott a dévai várbörtönben.

(Kovács S. Tibor)