Dienesné Götz Irén Júlia (Mosonmagyaróvár, 1889. április 1. - Ufa, Szovjetunió, 1941 vége) 

 

Középiskoláit Budapesten végezte, majd 1907-től a Budapesti Tudományegyetemen matematikát, fizikát, kémiát és filozófiát hallgatott. Már másodéves korában belépett az erősen baloldali Galilei Körbe, ahová későbbi férje (1913), Dienes László kiváló könyvtáros vezette be. Doktori disszertációját radiokémiai témában készítette. Ennek alapján 1911/12-ben ösztöndíjat nyert a párizsi Curie laboratóriumba. Betegsége miatt azonban munkáját félbeszakítva haza kellett jönnie. Az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomáson kapott állást, 1915-től ideiglenes fizetés nélküli kir. segédvegyészként. A Tanácsköztársaság kinevezte a budapesti Tudományegyetemre az elméleti kémia előadójának, s így ő lett az első női egyetemi előadó Magyarországon. 

 

A Tanácsköztársaság bukása után férje Bécsbe menekült, ő azonban – szülés előtt állván – bujkálni kényszerült, de lebukott és bebörtönözték. Három hónap után kiszabadult, és kalandos úton eljutott férjéhez. Ezután valóságos odüsszeia kezdődött a család számára, amelynek során Irénnek időnként szakmai munkára adódott lehetősége. Kolozsvárott ismét egyetemi előadó lett 1922/23-ban élelmiszer-kémiában. Végül a Gyógyszerészeti Intézetben lett magántanár. 1927/28-ban „a fizikai tudományok doktora” címet viselte. Románia kezdődő fasizálódása miatt Berlinbe menekültek tovább. Itt Irén 1931-ben a Szovjetunió kereskedelmi kirendeltségének tudományos tanácsadója lett. A fasiszta sajtó támadásai ismét menekülésre késztették a háromgyermekes családot. Moszkvában Irén 1931-39-ig a Nitrogénkutató Intézet tudományos osztályvezetője volt, majd állását felmondták, és középiskolai tanárként kellett továbbdolgoznia. Koholt vádak alapján 1941-ben bebörtönözték. Felmentése után a börtönben szerzett tífuszba 52 éves korában belehalt. 

 

Götz Irén jellemző példája annak, hogy ígéretes tehetségek kedvezőtlen politikai viszonyok között nem tudnak képességeiknek megfelelő munkásságot kifejteni.