Dobó István (1502 körül - Szerednye, 1572. május)

Egri várkapitány, felvidéki nagybirtokos nemes. Dobóruszkáról, családjának Ung vármegyei birtokáról kapta előnevét. Apja Dobó Domokos ismert köznemes volt, aki 1498-ban kötött házasságot Cékei Zsófiával. A mohácsi csata (1526) után Dobó mindvégig a Habsburg I. Ferdinánd király híve volt. 1548-ban élete fontos eseménye történt, amikor is a kulcsfontosságú egri vár várkapitányává, valamint udvarbírójává nevezte ki az uralkodó.

Várkapitánysága alatt a gondjaira bízott erődítményt korszerű olasz bástyás rendszerű védművekkel erősíttette meg. A költségeket a püspöki tizedek fedezték, amelyek beszedése szintén Dobó feladata volt. Feleségével, Sulyok Sárával 1550. október 17-én kötött házasságot, s a frigy lévén rokoni kapcsolatba került a befolyásos Bocskai és Ballassa főúri családokkal. Dobó nevét a vár 1552. évi török ostroma tette közismertté, amikor is hősiesen megvédte a gondjaira bízott végvárat a sokszoros török túlerővel szemben. Dobónak és katonáinak hőstettét már a maga korában is históriás énekben és két dicsőítő költeményben örökítették meg. A nagyközönség számára az egri vár hősies védelmét ─ kétség kívül ─ Gárdonyi Géza ismertette meg leghíresebb regényében, az „Egri csillagok”-ban.

I. Ferdinánd Dobót 1553-ban erdélyi vajdává nevezte ki, majd ugyanebben az évben bárói ranggal is jutalmazta. 1556-ban véget ért a Habsburg uralom Erdélyben, hiszen török támogatással az országgyűlés visszahívta a Szapolyai családot. Dobó hosszú hónapokig védte a szamosújvári várat, de mivel segítséget nem kapott, feladta azt. 1557-őszén az ottani várbörtönből kötélhágcsón leereszkedve szökött meg. Az 1550-es évek végén a család új birtokközpontja a frissen megszerzett lévai vár lett, s így Dobó bekerült a legbefolyásosabb magyar főnemesek közé. Az uralkodó 1562-ben bányavárosi főkapitánnyá nevezte ki.

I. Ferdinánd halála után jelentősen megromlott Dobó kapcsolata a bécsi udvarral. Birtokpert folytattak ellene és megvádolták, hogy át akar állni az ellenfél, János Zsigmond pártjára. Koholt vádak alapján Pozsonyban két évre fogságba vetették. 1572-ben, szabadulása után a megkeseredett főúr visszatért szerednyei birtokára, majd hamarosan eltávozott az élők sorából. Vörösmárvány szarkofágját fia készíttette el és helyezte el a dobóruszkai templom szentélyében. A sírkőfedlap jelenleg az egri Dobó István Vármúzeumban látható, amelyen a híres végvári kapitányt huszártiszti páncélban, szablyával az oldalán és igen hosszú szakállal örökítették meg a reneszánsz kőfaragók. Dobó István földi maradványait csak 2008-ban találták meg a régészek egy igen egyszerű fakoporsóban. Az antropológiai vizsgálatok szerint az elhalt 70 év körüli férfi mintegy 180 cm magas volt és köszvényben szenvedett. Az egri végvári hős ünnepélyes újratemetésére 2008. június 28-án került sor katonai tiszteletadással.

(Kovács S. Tibor)