Eötvös Loránd, fizikus (Budapest, 1848. július 27. - Budapest, 1919. április 8.)

Eötvös arisztokrata családból származott. Apja, Eötvös József politikus és többek között az első felelős magyar kormány vallás és közoktatási minisztere volt. Fia a budapesti piarista gimnáziumba járt, majd Heidelbergben végezte egyetemi tanulmányait. 1871-ben doktorált, és ugyanabban az évben kezdte tudományos pályáját a budapesti egyetem elméleti fizikai tanszékén. 1872-ben meghívták a kísérleti fizika tanszékre, amelyet haláláig vezetett. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban levelező, 1893-ban rendes tagjává választotta. 1899-1903-ig a Tudományos Akadémia elnöke, és egy fél évig (1894/95) vallás- és közoktatási miniszter volt. 1891-ben megalapította a Mathematikai és Physikai Társulatot.

Első tudományos munkái a kapilláris jelenségekkel foglalkoztak. Új módszert dolgozott ki a felületi feszültség mérésére. Elméleti úton felismerte az összefüggést a folyadékok különböző hőmérsékleteken mért felületi feszültsége és molekulatömege között (Eötvös-féle törvény). Az 1880-as években kezdett érdeklődni a gravitációs jelenségek iránt. A gravitációs tér térbeli változásainak mérésére torziós ingát szerkesztett, amely világhírűvé vált.

Az első méréseket ezzel a torziós ingával az egyetem épületében és saját pestlőrinci (valahai budapesti előváros) villája kertjében végezte. Hogy a gravitáció mindennemű megzavarását kizárja, a befagyott Balatonon végzett méréseket az ingával. Eötvös akkor már arra törekedett, hogy méréseit a földalatti geológiai tömegek felkutatására alkalmazza. A nyilvánosság előtt műszerét először 1906-ban mutatta be a Nemzetközi Földmérési Kongresszuson. A kongresszus bizottságot küldött ki az Arad környékén végzett terepmérések megtekintésére.

Az első sikeres gyakorlati eredmények az ásványolaj kutatás területén, Alsó-Ausztriában születtek 1915-ben. Ezek jelentették a geofizika alkalmazásának kezdetét a nyersanyagkutatásban. A következő két évtizedben Eötvös torziós ingája volt a legfontosabb műszer az ilyen mérésekben. Felhasználták többek között olajlelőhelyek felkutatására Texasban, Venezuelában és a Közel-Keleten. Ingája segítségével – Pekár Dezsővel és Fekete Jenővel együttműködésben – sikerült Eötvösnek nagy pontossággal bebizonyítania, hogy a gravitáció a tömeg anyagi tulajdonságaitól független. Az inert és a súlyos tömeg arányosságának ez a bizonyítása volt az alapköve az általános relativitáselméletnek. Eötvös felhívta a figyelmet a mozgó testeken fellépő Coriolis-erő fontosságára, és ezzel újabb bizonyítékát adta a Föld forgásának.

Mérései a földmágnességre is kiterjedtek, és ehhez szerkesztett egy mérőműszert – a mágneses transzlatométert –, amelyet archeomágneses kutatásokban alkalmazott.

Eötvös lelkes túrázó és természetfotós volt. Néhány száz felvétele, amelyeket a hegyekben, elsősorban a Tátrában készített, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdonában van. Ő volt a megalapítója és első elnöke a Kárpát Egyesületnek is.