Fazekas Mihály, költő (Debrecen, 1766. január 6. - Debrecen, 1828. február 23.)

Jómódú családban született, édesapja állatorvos volt. A híres debreceni Református Kollégium diákja, de összekülönbözik tanáraival, tanulmányait megszakítja és önkéntes huszárnak áll. Előbb az 1788-as török elleni hadjáratban vesz részt közhuszárként alakulatával, Moldvában állomásoznak, ahol Fazekas meg is sebesül. A napóleoni háborúkban is szolgál, ahol vitézségével főhadnagyi rangot szerez.

1796-ban válik meg a hadseregtől és 30 évesen hazatér Debrecenbe, ahol gazdálkodik, közben pedig pénztárosi hivatalt vállal a városnál és a kollégiumnál. Az irodalom mellett botanikával is foglalkozik, másodmagával írja a történeti jelentőségű Magyar Fűvész Könyv (1807) című növényrendszertant. 1807-ben református egyházi gondnokká választják.

Baráti köréhez tartozik Kazinczy Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály, Csokonait, aki szinte minden nap meglátogatta, segíti munkái kiadásában is. (A kutatás Fazekasnak tulajdonítja azt a két, kéziratban fennmaradt fiktív levelet, amelyekben Csokonai Dorottyájának bírálata fogalmazódik meg.) Kazinczy Csokonai munkáinak kiadásánál Fazekast kérte fel maga mellé szerkesztőtársnak. A később kialakuló „Árkádia pörben”, amely a Hazai és Külföldi Tudósításokban és magánlevelezésekben 1806 és 1807 között zajlott, már ellenfelek. A Csokonai sírfelirata miatt kirobbanó polémia kiindulópontja az volt, hogy Kazinczy az „Árkádiában éltem én is!”idézetet tartalmazó szöveget javasolta kőbe vésetni, ezt azonban a debreceniek városuk lebecsüléseként értelmezték. A debreceni közvéleményt Fazekas képviselte, s ő harcolt névtelenül a lapban Kazinczy ellen. (A vita kapcsán vallási, filozófiai nézetkülönbségek is megfogalmazódtak, a felek végül megbékéltek, remélve, hogy a vita a közönség számára tanulsággal szolgált. Az emlékmű felállítását Kazinczy nem érhette meg.) Fazekas ezután 1819-től szerkeszti, jórészt maga írja a Debreceni Magyar Kalendáriumot. Életének utolsó éveiben sokat betegeskedett, a katonaság alatt szerzett csúzos bántalmakhoz még makacs gyomorbaj is járult. 1828. február 23-án halt meg Debrecenben, tüdőbajban.

A Debreceni Magyar Kalendáriumban megjelenik ugyan néhány verse, de máig tartó irodalmi hírnevét a Lúdas Matyi, egy eredeti magyar rege négy levonásban című művének köszönheti. A kézirat már 1804-ben elkészül, másolatokban terjed, végül Kerekes Ferenc név nélkül adja ki 1815-ben. Ezután Fazekas átdolgozza az elbeszélő költeményt, amely második kiadásban az ő nevével és jóváhagyásával jelenik meg 1817-ben. Az F. M. kezdőbetűkkel a címlapon, 8 rét egy íves füzetben négy fametszettel kiadott művet 36 koronáért árulták. A bevételeket a kiadó a szombathelyi és körmendi tűzkárosultak javára fordította. A népi igazságtétel mesés jellegű, folklór eredetű története mélyen beépül a magyar művelődésbe. A vígeposz-szerű elbeszélés nem csupán az egyszerű emberek szabadságharcának jelképe, a történet fontos összetevője Matyi fejlődéstörténete és Döbrögi hirtelen-váratlan megjavulása a mű végén.

A szerző enyhe ironizálása – miközben a morális értékrendhez következetesen ragaszkodik – elkerüli az eszményítést, a parasztidillt. Az elbeszélő költemény nyelvi világa egyszerre plebejus-népi és egyúttal klasszikus, magas irodalmi. Egyik fő nyelvi rétege a népnyelv, de ez nem valamely nyelvjárás imitációban jelentkezik, hanem az állandósult szókapcsolatok tréfás, ironikus felidézésében. Az időmértékes verselés (hexameter) nem akadályozza a gördülékeny, jól formált versmondatok érvényesülését, a népies fordulatok beépülését, de mintegy megemeli a művet. 1949-ben Soós Imre főszereplésével e műből készült az első magyar színes film.

Ajánlott mű: Lúdas Matyi

http://mek.oszk.hu/00600/00648/