Fényes Adolf, festőművész (Kecskemét, 1867. április 29. – Budapest, 1945. március 14.)

1902-ben alakult meg a szolnoki művésztelep, a realista hagyományokat ápoló életképfestészet egyik központja. A kolónia egyik alapító tagja és meghatározó egyénisége Fényes Adolf volt, akinek a munkássága csaknem négy évtizedig kötődött a városhoz.

Fővárosi jogi tanulmányait félbehagyva 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke volt. Festészetet tanult Weimarban és Párizsban is, majd 1894 és 1898 között Benczúr Gyula mesteriskolájában tevékenykedett. Az alapítás évében telepedett le Szolnokon, 1902-től nyarait az ottani művésztelepen töltötte. A szegény emberek életéről festett, 1898-ban induló sorozat után a plein air foglalkoztatta, festményeit világos színek, egyszerű kompozíció jellemzik. A 20-as években mesejellegű, bibliai témájú képeket festett. 1936-ban szervezett utolsó nagyobb lélegzetű gyűjteményes kiállítása után már keveset festett, 1944-ben elhurcolták, a világháború végét súlyos betegen érte meg. Művészete a realizmus és a plein air festés legjobb magyar eredményei közé tartozik.

A művész 1897–1908 között, első nagy korszakában nagy elkötelezettséggel és mély átéléssel festette a Szegény emberek élete címen ismert sorozatát. Képeinek színvilága egyre világosodott; második korszakára a dekoratív, posztimpresszionista csendéletek, enteriőrök jellemzőek. A tízes évek közepétől a bibliai jelenetek is megjelentek életművében. A Szegény emberek élete-ciklus életképei három jól elkülöníthető stiláris egységbe csoportosíthatók. A kezdeti évek realista alkotásain a monumentálissá növő földműves figurák drámaiságát a sötétbarna és a fekete színek használata fokozta. 1903-tól vásznain felizzott a kolorit, és a motívumokat átitatta a napfény. 1906-ra végül a posztimpresszionista képfelfogásig jutott el Fényes.

A Testvérek ez utóbbi műcsoport főművei közé tartozik. A festmény jól példázza a Fényesre jellemző stilizálást: a kompozíció letisztult, összefogott; az egynemű kék háttér előtt élénk dekoratív formák jelenítik meg a két gyermek alakját. A teret csupán az előtérben, illetve a háttérben látható edények érzékeltetik. Nincsenek anekdotikus részletek, de az érzelem mégsem hiányzik a képből. Az ekkoriban született műveken a művész többnyire egy-egy jellegzetes alakot örökített meg, egy-egy jellemző pillanatot ragadott meg. A tömör megfogalmazású, jelzésszerű enteriőrök bepillantást engednek a szegényparasztság mindennapjaiba, egyszerűségében is nemes tárgykultúrájába. „Mentül kevesebbel ér el mentül többet” – írta 1905-ben Fényes képeiről a kor neves művészeti írója, Lyka Károly.

Testvérek, 1906; Olaj, vászon, 125,5 × 106 cm.