Festett famennyezet Gogánváraljáról, 1501/1503–1519

Fenyőfa, tempera; összesen 6 × 8 mező, eredetileg 24 kétkazettás táblán (egy elveszett), egy tábla kb. 90 × 180 cm; részben eredeti keretlécekkel.

A jelenleg ismert legrégibb reneszánsz kazettás famennyezet a középkori Magyarország területén; Erdély közepéről, a Kis-Küküllő mentéről (Gogánvárlaja) került múzeumba. Negyvennyolc négyzetes mezőből áll, a keretléceken elnagyolt levélsor-imitáció fut. Maguk a mezők nagyjából szabályosan váltakozva kétféle kompozíciót követnek. Az egyik típust teljesen kitölti a lombornamentika (közte megbújva alakokkal), a másikon viszont négyzetbe írt kerek mezőt – olykor koszorút – látunk, amelyben figurák vagy címerek helyezkednek el: így például – a mennyezet négy sarkán – a négy evangélista szimbóluma, másutt az Angyali üdvözlet, a Szenvedő Krisztus (Vir Dolorum) stb.

Jóllehet a szabályos kazettákra osztott mennyezet felépítése reneszánsz mintákat követ, képi elemeinek meghatározó része gótikus stílusú. Főleg a mindent elborító, zöld lombok kusza szövevénye, amelynek ihletői között metszeteket sejthetünk, de figurák is, mint például Máté evangélista angyalának tovalibbenő, légies alakja. A gótika és a reneszánsz határán álló festett famennyezetek a korban egész Közép-Európában elterjedtek (sok maradt belőlük például Dél-Lengyelországban), és Erdélyben is akad még néhány (Ádámos [1526, Budapest, Néprajzi Múzeum, letét az MNG kiállításán], valamint töredékek: Miklóstelke [1520–1530], Vasasszentegyed [1543]). A mennyezet megrendelőjét a kutatás a faluban birtokos bethleni Bethlen Miklósban látja. A címerek között megtalálni a Bethlen családét, az országét, valamint néhány más – nem mindig megnyugtatóan feloldott ábrájú – címerpajzsot is.