Gábor Dénes, Nobel-díjas fizikus (Budapest, 1900. június 5. - London, 1979. február 9.)

Középiskolai tanulmányait a Markó utcai Magyar Királyi Főreáliskolában végezte. Itt a tantervben a matematika és a fizika hasonló óraszámmal szerepelt, mint a történelem és az irodalom, a műszaki képzésnek tehát a szokásosnál nagyobb súlya volt.

1918-ban beiratkozott a budapesti Királyi József Műegyetem gépészmérnöki szakára. Két év múlva tanulmányait a németországi charlottenburgi műszaki főiskola elektromérnöki karán folytatta, és itt szerzett mérnöki diplomát. Kezdetben a nagyfeszültségű távvezetékek műszaki problémáival foglalkozott. 1927-ben doktorált, majd Berlinben dolgozott a Siemens-Halske cégnél. Hitler uralomra jutását követően visszatért Budapestre, és az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában próbálta megvalósítani egyik szabadalmaztatott találmányát, az ún. plazmalámpát, mellyel energiatakarékos fényforrást lehetett volna előállítani. A sikeres kísérletek ellenére az Egyesült Izzó elzárkózott a további fejlesztés és sorozatgyártás elől.

1937-ben Angliába települt. Ezt követően tizennégy esztendőn át a Thomson-Houston Társaság kísérleti laboratóriumában dolgozott, ahol fő munkaterülete az elektronmikroszkóp tökéletesítése volt. Ebbéli kutatásai vezették a hologram alapelvének felismerésére. Az optikai holográfia elméletét már 1946 és 1951 között kidolgozta, de gyakorlati alkalmazására 1962-ig kellett várni, amikor a hologramok készítését lézersugárral oldhatták meg. Ezzel Gábor Dénes megalkotta a tárgyak térbeli fényrögzítésének módját, sőt, forradalmasította a rövid ideig fennmaradó térbeli folyamatok rögzítésének a technikáját is. Az 1971-es fizikai Nobel-díjat a holográfiai módszer felfedezéséért és a fejlesztéséhez való hozzájárulásáért neki ítélték.

1947 és 1958 között a londoni Imperial College-ban elektronoptikát oktatott, majd 1967-ig az alkalmazott elektronika professzora. Kutatómunkájában visszatért a korábbi plazmaelméletéhez, és a lapos képcsövű tévékészülékek megvalósításához látott. A napjainkban már közismert lapos televízió-képernyő működési elve is az ő nevéhez fűződik.

A Magyar Tudományos Akadémia 1964-ben tiszteletbeli tagjává választotta, tagja lett az USA Tudományos Akadémiájának és a londoni Royal Societynek. A genovai International Institute of Communications Kolumbusz-díjjal tüntette ki, elnyerte az Institute of Electrical and Electronic Engineers érmét, a Royal Society Rumford Medal-lal tüntette ki, a Francia Fizikai Társaságtól a Holweck-díjat kapta meg.

Idősebb korában filozófiai kérdésekhez is hozzászólt. Elsősorban az emberiség jövője érdekelte. Ezzel kapcsolatban megjelent művei: A jövő feltalálása (1963), Tudományos, műszaki és társadalmi újítások (1970), Az érett társadalom (1972). Szülőhazájába, Magyarországra gyakran ellátogatott, mindig büszkén vallotta magát magyarnak.