Az 1950-es végére a „kisföldalattin” úgy megnövekedett a forgalom, hogy pótkocsis üzemet vezettek be. A vezérlő pótkocsikat a Füzesi Főműhely szállította. Azonban ez nem volt végleges megoldás. Közeledett Budapest egyesítésének centenáriumi évfordulója. A jubileum megünneplése kapcsán a politikai vezetés úgy döntött, hogy felújítják a Milleniumi Földalattit is. A teljes vonalat – meghosszabbítva a Mexikói útig, így kötve be a Pestújhelyről érkezőket a belvárosi tömegközlekedésbe – a felszín alá vitték, felújították a biztosító-berendezéseket és áttértek a jobboldali közlekedésre.

Az új járművek megtervezésére és legyártására a Ganz-MÁVAG kapott megbízást. A két prototípus 1971-re elkészült. Az Ipari csuklós villamos (CSMG típusjelű) villamos alacsony kivitelű változatai üzemidő után, a forgalmi alagútban futották le a kötelező 20-20.000 kilométert, hogy megkaphassák a hatósági engedélyeket. A további futáspróbákat Zuglóban, a felszíni vonalakon hajtották végre. Mivel ez egy alacsony felépítésű jármű, csak külön adapterrel tudta az áramot „leszedni” a felsővezetékről. Kezdetben üresen, majd ólomcsövekkel terhelten, zárásként utasokkal teljesítette a kötelező vizsgafutást.

1973 végére készült el a további 19 darab csuklós földalatti szerelvény. A forgalmi igények kielégítésére, a követési idő csökkentése céljából az 1980-as évek végén további két ilyen járművet szerzett be a BKV.

A 30 méteres szerelvény hosszúsága miatt több állomást át kellett építeni. A vonat három részből áll, mindegyike 2-2 ajtóval és 16 (összesen 48) ülőhellyel. A teljes befogadóképesség 160 fő.

Az alacsonypadlós konstrukció alatt négy forgóváz van, amelyek közül a két középső a hajtott, Jacobs-típusú. A forgóvázakra támaszkodnak a kocsiszekrények, felettük helyezkednek el a csukló, azokban pedig – máshol nem lévén lehetőség – az elektromos szerkezetek. Ezekhez egy külső ajtó kinyitásával lehetett hozzáférni. A zárszerkezet működésbe hozásával a felsővezetékről az áramszedő azonnal lekapcsolódik, feszülteség- mentessé téve ez által a szerelvényeket.

Az  indulás óta egy nagyobb felújításon átesett járművek kiválóan teljesítenek immár közel negyven éve. A főváros tömegközlekedésének 1 százalékát bonyolítják. A látszólag kis szám nélkülözhetetlen közlekedési eszközt takar. Ezt 1995-ös nagy felújítással együtt járó több hónapos leálláskor is lehetett tapasztalni.