Gróf Batthyány Lajos (Pozsony, 1807. február 10. − Pest, 1849. október 6.)

Magyarország első felelős miniszterelnöke. Nagy múltú arisztokrata család sarja, a család grófi ágából származott. Apja, József hatalmas birtokain gazdálkodott. Anyja, a köznemesi származású Skerlecz Borbála Lajos születése után Bécsbe költözött gyermekeivel, s különváltan élt férjétől.

Batthyány korán elvesztette édesapját (1812), hatalmas vagyont örökölt, ám könnyelmű anyja nem törődött vele, megkaparintotta örökségét, s fényűző életet élt, míg Lajos egy bécsi intézetben szinte árvaként nevelkedett. Az intézetben töltött évek után jogot tanult, a zágrábi jogakadémián szerzett diplomát, majd 1826-ban katonai pályára lépett. Itáliában egy huszárezrednél szolgált. Nagykorúságát elérve 1831-ben sikerült visszaszereznie anyjától vagyonát, leszerelt a hadseregből és a Vas megyei Ikervárra költözött, ahol átvette birtoka irányítását. Korszerűsíteni kezdte uradalmát, 1839-ben cukorgyárat alapított. Itt kezdett megismerkedni Magyarországgal és a magyar nyelvvel, közben egyre inkább bekapcsolódott a politikai életbe. 1835-ben Pozsonyban házasságot kötött a 18 éves Zichy Antóniával, aki ösztönözte a politikai szereplésre.

1830-tól a felsőtábla tagja az országgyűléseken, az 1839-40. évi pozsonyi országgyűlésen már a főrendi ellenzék vezéralakja. Határozott reformprogramot fogalmazott meg. Kezdeményezésére 1840-ben megindították a főrendi tábla gyorsírással készült naplójának vezetését. Ekkortájt Széchenyi Istvánnal értett egyet abban, hogy a reformmozgalmat a főnemességnek kell vezetnie. Programja mégis a köznemességhez állt közelebb. 1841-ben az Iparegyesület elnöke lett. Kossuth Lajossal mint az Iparegyesület és más gazdasági egyesületek vezetője került kapcsolatba és 1843-tól szorosan együttműködve politizáltak. Részt vett a Védegylet szervezésében. 1846-tól az ellenzéki erők egységesítésén, programjuk kidolgozásán fáradozott, melynek eredményeként 1847-ben létrejött az Ellenzéki Párt, elnökévé Batthyány Lajost választották.

Az európai forradalmak hatására, s miután 1848. március 15-én Pesten is kitört a forradalom, a bécsi kormányzat engedett a reformköveteléseknek, s 17-én Batthyányt kinevezték a megalakuló első független felelős magyar minisztérium elnökévé. Bár alkotmányos monarchista volt, egyik legelső intézkedéseként körlevélben utasította a hatóságokat a jobbágyfelszabadítás haladéktalan kihirdetésére – még a törvény királyi jóváhagyása előtt. Kormánya a forradalmi törvények királyi szentesítésének napján, április 11-én tette le az esküt. A kormányra hárult az a szerep, hogy az áprilisi törvényeknek érvényt szerezzen.

Amikor a politikai helyzet fegyveres erők szervezését tette szükségessé, a belső biztonság megerősítésére Batthyány létrehozta az új törvények szerint előírt, belbiztonságra ügyelő nemzetőrséget, majd nagy szerepet vállalt az önálló magyar haderő létrehozásában. Az 1848 szeptemberében bekövetkezett Horvátország felőli fegyveres támadás visszaverése érdekében is megtett minden erőfeszítést. Ennek köszönhető, hogy a jól szervezett magyar fegyveres erők szeptember 29-én Pákozdnál megállították a Jellasics vezette horvát támadást. Az európai forradalmak elbukása után azonban a bécsi udvar kompromisszumkészsége megszűnt, Batthyányt 1848. október 2-án lemondatták.

Továbbra is részt vett az országgyűlés munkájában. Annak Debrecenbe költözését ellenezte, és javaslatot tett arra, hogy 1849. január elején egyezség létrehozása céljából küldöttséget menesszenek Windischgrätzhez, aki azonban Batthyányt nem bocsátotta maga elé, a küldöttség többi tagjától pedig feltétlen engedelmességet követelt. A Bicskéről Pestre visszaérkező Batthyányt január 8-án letartóztatták, és hadbíróság elé állították. Jóllehet a király által kinevezett miniszterelnökként működött, s Magyarország csak 1848. október 3. után számított „lázadó” országnak.

A szabadságharc leverése után Batthyányt 1848-as tetteiért vonták felelősségre, előre kitervelt koncepciós per áldozata lett. Kötél általi halálra ítélték, vagyonát elkobozták. Hogy a megalázó kivégzési módtól megmeneküljön, a felesége által börtönébe (a hajdani Új Épületbe Pesten) csempészett tőrrel öngyilkosságot követett el, sikertelenül. Végül a halálos ítéletet 1849. október 6-án nyaki sebei miatt csak golyó által tudták végrehajtani. Utolsó szavai ezek voltak: „Éljen a haza!” Kivégzésének helyén ma a Batthyány Örökmécses áll. 1849. október 6-án éjjel a Rókus kórház családja kérésére kiadta Batthyány holttestét. Földi maradványait a Pest belvárosi ferences templomának kriptájába rejtették. 1870-ben ünnepélyes keretek közt újratemették a Kerepesi temetőben. A sírja fölé emelt, Schickedanz Albert által tervezett mauzóleumot 1874-ben avatták fel.

(Aczél Eszter)