Gróf Thököly Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. – İzmit, 1705. szeptember 13.)

Felső-Magyarország és Erdély fejedelme. 1668–1670 között az eperjesi lutheránus kollégiumban tanult. Mivel apja részt vett a Wesselényi-szervezkedésben, és az 1670-ben kitört, elbukott felkelésben, a birtokai elkobzására érkező császári csapatok elől fiát Likavára küldte, majd rövidesen meghalt. A fiatal grófot a család hívei Erdélybe menekítették tovább. Thököly mellett számos nemes és végvári katona is Erdélyben és a Partiumban talált menedékre. A bujdosók – akiket kurucoknak nevezünk – 1672-ben sikertelen támadást indítottak a királyi Magyarország ellen, de a küzdelmet tovább folytatták.

Az 1677. évi harcokban már Thököly is részt vett, általa a felkelés új lendületet kapott. 1678-ban vezetésével elfoglalták a bányavárosokat is, amelyeket azonban hamarosan fel kellett adniuk. Az 1679. évi szikszói győzelmet követően a bujdosók 1680. január 8-án fővezérükké választották. Seregei a következő években jelentős sikereket értek el, még Morvaországba is betörtek. Hamarosan külföldön is felfigyeltek rá, a protestáns országokban és fejedelemségekben 1683-ig kedvezően ítélték meg politikai és katonai tevékenységét, a protestáns vallásszabadság védelmezőjét látták benne.

1682-ben házasságot kötött Zrínyi Ilonával, I. Rákóczi Ferenc özvegyével, mely révén hatalmas vagyon birtokosa lett. Török csapatok segítségével 1682 augusztusában elfoglalta Kassát, majd Füleket, ahol szeptember 16-án Ibrahim budai pasa 40 ezer arany évi adó fejében Közép-Magyarország (Orta Madzsar) királyának kiáltotta ki. Hamarosan elfoglalta Körmöcbányát, ahol saját pénzt veretett, Kassát pedig 13 vármegyéből álló országa központjává tette.

1683-ban Kara Musztafa nagyvezír Bécs ellen vezette az Oszmán Birodalom hadseregét. Thököly ugyan nem csatlakozott a török sereghez, de megindult a császárváros felé. A nyugat-dunántúli vármegyék és várak hűséget esküdtek neki. Júliusban Nagyszombat majd Pozsony is megnyitotta kapuit előtte, de a Bécs felmentésére érkező seregtől vereséget szenvedett. 1684 tavaszán létrejött a Szent Liga, hogy kiűzzék Magyarországról a törököket. A felszabadító háború első, 1689-ig tartó szakasza során sorra foglalták vissza a várakat, így a Thököly kezén lévő erősségeket is.

Mivel seregével nem sietett a törökök megsegítésére 1685. október 15-én Ahmed váradi pasa elfogatta. Vezető nélkül maradt állama pillanatok alatt összeomlott, országát császári csapatok foglalták el, híveinek nagy része átállt a császáriak oldalára. Egyedül Munkács vára tartott ki 1688-ig, melynek védelmét felesége, Zrínyi Ilona látta el. 1686. január 2-án ugyan szabadon engedték Thökölyt, és összegyűjtött seregével Szegednél megfutamította Mercy altábornagyot, de mind katonai, mind politikai súlyát elvesztette.

1690. június 8-án, Apafi Mihály erdélyi fejedelem halála után II. Szulejmán szultán Thököly Imrét tette meg fejedelemnek. Az erdélyiek császári csapatok segítségével ellenálltak, de Zernyestnél vereséget szenvedtek a fejedelemtől. Azonban az ellene küldött újabb császári sereg októberben kiverte Erdélyből. Ezt követően a törökök oldalán kisebb csapategységekkel vett részt a felszabadító háború küzdelmeiben, de jelentősebb sikereket nem ért el. Katonáival 1695-ig az Al-Duna vidékén állomásozott, majd a Porta Isztambulba rendelte.

Az 1699 elején megkötött karlócai békével Magyarország a Temesköz kivételével felszabadult a török uralom alól. A béke értelmében Thököly Imrét és híveit az Oszmán Birodalomnak a határ mellől belső területeire kellett költöztetnie. Thököly szűkebb kíséretével Isztambulban tartózkodott, de 1701 szeptemberében engedély nélkül Drinápolyba ment, amiért kíséretével együtt Izmitbe, a „Virágok mezejére” telepítették át, ahol néhány év múlva meghalt. Az izmiti örmény temetőben fekvő hamvait 1906-ban hozták Magyarországra és a késmárki új evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.

(Szvitek Róbert József)