Az 1829-ben megalakult Császári és Királyi Első Szabadalmazott Duna Gőzhajózási Társaság, a DDSG (Erste Donau-Dampfschiffahrts Gesellschaft) a következő esztendőben 15 évre kizárólagos szabadalmat kapott a dunai gőzhajózásra. A DDSG megalapításától kezdve folyamatosan fejlődött, de korántsem olyan mértékben, hogy a hazai gazdaság igényeit egyedül kielégíthette volna. Ugyanakkor minden befolyását latba vetette, hogy mind a gőzhajózás, mind a hajógyártás terén megszerzett monopolhelyzetét megőrizhesse. 1846-ban újabb 35 évre szóló kizárólagos szabadalmat nyert, azonban az 1858-ban életbe lépett Dunahajózási Egyezmény eltörölte a DDSG monopóliumát. Az 1860-as években egymás után alakultak meg a magyar magánhajózási társaságok, azonban többségük nem sokáig bírta a versenyt az erőfölényével élő, államilag is támogatott nagyvállalattal.

 

A DDSG monopolhelyzetét először a hajóépítés terén az 1860-as évek közepétől Újpesten létesülő hajógyárak fejlődése törte meg, amelyek kezdettől sok hajót adtak el a Balkánra és Oroszországba, de az önálló magyar hajózás számára is megfelelő bázist jelentettek. Hartmann József hajóépítőnek, aki az Óbudán, Bécsben, Fiumében, Zürichben és Amerikában szerzett tapasztalatok birtokában 1864-ben kezdte meg hazai működését, döntő szerepe volt a független magyar hajóipar megteremtésében. Hartmann hajógyárában épült többek között a Hableány, gróf Széchenyi Ödön gőzjachtja is. 

 

Ödön gróf, apja példáját követve tevékeny részt vállalt a 19. század új vívmányainak meghonosításában, így a magyar gőzhajózás fejlesztésében is. Előbb önkéntes szolgálatot vállalt a DDSG hajóin, majd az így szerzett tudás és gyakorlat alapján 1866-ban letette a dunai kereskedelmi hajóskapitányi vizsgát. 1867. április 6-án a Hableány fedélzetén nekivágott, hogy az összefüggő európai víziút-rendszer gondolatának magyar előfutáraként Pesttől Európa belső víziútjain, a Dunán, a Lajos-csatornán, a Majnán, a Rajnán és a Szajnán végighajózva jusson el a Párizsi Világkiállításra. Nem kevés veszélyt és akadályt kellett leküzdenie, míg a Hableány május 18-án célba ért, ahol ezren és ezren akarták látni a csodát, mivel magyar lobogóval a Szajnán még soha nem jelent meg hajó. A vállalkozó szellemű grófnak III. Napoleon császár, aki kétszer is meglátogatta a hajón, a francia Becsületrendet adományozta. A Világkiállításon a bíráló bizottság a gépek osztályába besorolt magyar gőzjachtot aranyéremmel díjazta.