Hajnóczy József (Modor, 1750. szeptember 9. – Buda, 1795. május 20.)

Ügyvéd, királyi tanácsos, kamarai főtitkár, a magyar jakobinusok egyik vezetője. Apja Hajnóczy Sámuel ágostai evangélikus lelkész, aki sokat olvasott, művelt szellemiségű férfi volt. Egyetlen fiát gondosan és szigorúan nevelte. Hajnóczy József tanulmányait először Sopronban, majd Pozsonyban az evangélikus főiskolán folytatta, ahol 1771-ben jogászként végzett. Ügyvédnek készült, mivel protestáns vallása, és nem nemesi származása nem tette lehetővé, hogy politikai pályán folytassa karrierjét. 1773 nyarán ügyvédi oklevelet szerzett, azonban ügyvédként nem akart elhelyezkedni, ezért 1774 őszén Forgách Miklós gróf magántitkáraként Gácsra költözött, ahol mélyebb betekintést nyert a magyar nemzeti és állami viszonyokba és megismerkedett a francia enciklopédisták írásaival is.

Később Orczy Lőrinc báróhoz szegődött gazdatisztül, de szülei bíztatására s rábeszélésére megtartotta másik állását is. 1778 júniusában kilépett a gróf szolgálatából és Pestre költözött, ahol a városnál aljegyzői hivatalért pályázott, melyet azonban nem nyert el. 1779 elején Széchényi Ferenc gróf ügyvédje lett, kinek kapcsolatai révén megnyíltak előtte a megyék, városok, főurak levéltárai. Régi nemesi oklevelek gyűjtésébe kezdett, emellett a gróf könyvtárát rendezte, s összeállította annak címjegyzékét (1780). 1783 nyarán Széchényi Ferenc grófot a horvát bán helyettesévé nevezték ki és Hajnóczy, mint titkár elkísérte őt Zágrábba, ahol a horvát országgyűlések végzéseit másolta le.

1785-ben, amikor II. József az országot tíz kerületre osztotta, a pécsi kerület királyi biztosává Széchényi Ferencet nevezte ki, Hajnóczy biztosi titkárrá lépett elő. Meggyőződéses lelkülettel állt II. József szolgálatában. Amikor 1786-ban Széchényi visszavonult a közélettől, ajánlására II. József Hajnóczyt királyi tanácsossá és Szerém vármegye alispánjává nevezte ki, Magyarországon elsőként töltötte be hivatalát nem nemesi származásúként. Vukováron, a megyeszékhelyen letelepedve, 1786-ban feleségül vette Hellmuth Johannát, azonban neje 1788-ban meghalt. Házasságukból gyermek nem született.

Hivatali munkájában rendkívül aktívan dolgozott, ezen kívül pedig szorgalmasan folytatta tudományos foglalkozásait is; igen sokat írt és olvasott; a nyugati kiadványokat szerzett be; a hazai tudományosság valamennyi kitűnőségével élénk levelezést folytatott. Sokat utazott a vármegyében és vizsgálta, miként lehetne azt fölvirágoztatni. II. József halála után, 1790. április 29-én mint nem-nemes hivatalától visszalépni kényszerült, de kitűnő hivatali működéséért a rendek elhatározták, hogy maguk kérik nemessé tételét. Rövid ideig újságíróként is dolgozott: a Hadi Történetek és a Magyar Hírmondó című bécsi lapokban sok cikke jelent meg a francia forradalom eseményeiről.

Augusztus elején a Magnanimitas nevű szabadkőműves páholyban megismerkedett Martinovics Ignáccal. Súlyos vesegyulladás döntötte ágynak, elhúzódó betegeskedése után Széchényi Ferenc nagycenki birtokára költözött és megkezdette publicistai munkásságát. A magyar közjog minden pontjára kiterjeszkedő emlékiratot dolgozott ki, melyet a megyéknek figyelmébe kívánt ajánlani, hogy az országgyűlési követek utasításainak készítésénél tekintetbe vegyék: Később, az országgyűlés megnyitása után, az ország alkotmányának gyökeres átalakítására vonatkozó javaslatot fogalmazott meg ( Ratio propenendarum in comitiis Hungaricis legum).

1791 júniusában megismerkedett Kazinczy Ferenccel, aki Hajnóczyt az újabb kor Szókratészének nevezte. Széchényi Ferenc gróf felajánlotta, hogy megszerzi neki a nemességet, de Hajnóczy nem fogadta el azt. 1792. június elején munkáinak kiadása ismét Pestre szólította, amikor a budai kamaránál Széchényi ajánlása nyomán megkapta a megüresedett titkári állást. Szabad idejében történelmi tanulmányokat és forradalmi olvasmányokat olvasott, ekkor fordította le Martinovics Ignácnak Gorani álnéven I. Ferenchez írott híres levelét.

1793. május 10-én Martinovics beavatta a titkos szövetségbe, s a társaság egyik igazgatói tisztét is megkapta. Hajnóczy az ember és polgár francia kátéját fordította németre. Martinovics később, aláírás nélkül, levelet küldött neki, melyben „bizonyos Purkart-féle olajról” mesélt, amely többeket meggyógyított, így közölve azok neveit, akiket a társaság tagjaivá avatott. Hajnóczy Kazinczyt óvakodott bevonni az összeesküvésbe, később azonban mégis elküldte neki a kátékat. A király 1793 januárjában maga juttatta el a kancelláriához Hajnóczy két névtelen munkáját, a „Dissertatio politico publica de regiae potestatis in Hungaria limitibus”-t (1789) és „De comitiis regni Hungariae…”-t (1791), azzal, hogy az egyre szigorúbb cenzúra vizsgálja meg tartalmukat és derítse ki a művek szerzőjének kilétét. Mindkét mű veszélyesnek ítéltetett.

Hajnóczy 1794. május 17-én Sopronba utazott, hogy megünnepelje eljegyzését Hauer Terézzel, Hauer András soproni tanácsos leányával. Augusztus 16-án éjjel, iratai rendezése közben fogták el, a kiküldött pest-városi kapitány felmutatta a Bécsben már három héttel azelőtt kézre került Martinovics levelét, amelyben a titkos társaság igazgatóit értesíti, hogy az összeesküvés titkait föltárta, vagyis minden elveszett. Hajnóczy erre levélszekrényéből levélcsomót ragadott ki s azt a fegyveresek elé dobva, fölkiáltott: „Itt vannak az alávaló gazembernek többi levelei is”, azután ellentmondás nélkül követte a rendőrtisztet. Azonnal Bécsbe vitték, ahol kérelmet terjesztett be, hogy írásban nyújthassa be vallomását. Az augusztus 29-én elkészített vallomás radikális nézeteinek tükre; törekvéseinek végcéljait a sajtószabadság törvényes biztosításában, a törvényes eljárás nem nemesekre való kiterjesztésében, a parasztok birtokjog szerzési lehetőségében jelölte meg.

Hajnóczynak és igazgatótársainak elfogatása felháborodást váltott ki országszerte. A megyék augusztus végén feliratokban kérték a királyt, hogy a foglyokat küldje haza Magyarországra. November 22-24 között Budára szállították őket, és ott 1795. április 27-én kimondták a halálos ítéletet. 1795. május 20-án Budán, a mai Vérmezőn került sor a magyarországi jakobinusok vezetőinek kivégzésére. Hajnóczy vagyona, mint a többi kivégzetté is a kincstárra szállt, ingóságait augusztus 10-én elárverezték. Nagy formátumú ember volt, aki még halála órájában is bátorságot és méltóságot mutatott.

(Aczél Eszter)