Hamvas Béla, író, műfordító, filozófus (Eperjes, 1897. március 23. − Budapest,  1968. november 7.)

Pozsonyban nevelkedik, ahol édesapja az evangélikus líceum magyar-német szakos tanára, fia 1906-14 között itt végzi középiskoláit. 1915-ben érettségizik, és önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett. Kétszer megsebesül, idegösszeomlással utalják kórházba. 1919-ben Budapestre költöznek, mivel apja a szlovák hűségesküt megtagadja, s a családot kiutasítják. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatójaként szerez diplomát (1919-23). Újságírói állást vállal, majd 1927-48 között a Fővárosi Könyvtárban dolgozik.

Kerényi Károllyal megalapítják a Sziget-kört (1935), a klasszikus görög hagyományból merítő szellemi műhelyt és folyóiratot. 1937-ben feleségül veszi Kemény Katalint. 1940-44 között háromszor kap behívót frontszolgálatra. Budapest ostromakor lakásukat bombatalálat éri, könyvtára, kéziratai megsemmisülnek. 1945-től részt vesz a megújult szellemi életben: az Egyetemi Nyomda kis tanulmányait szerkeszti, antológiát ad ki, előadássorozatot tart. Forradalom a művészetben – Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon (Kemény Katalinnal) c. tanulmánya miatt Lukács György hevesen támadja.

1948-ban elveszti könyvtárosi állását, b-listázzák (ez a politikailag megbízhatatlanok belügyminisztériumi kategóriája), nem publikálhat. 1948-51 között földet művel, gyümölcsöt termeszt, ekkor írja a Karnevált Szentendrén. 1951-64 között segédmunkás, ill. raktáros. A tilalom időszakában írásait szamizdatban terjesztik. 1964-ben nyugdíjazzák. 1968. november 7-én agyvérzésben hal meg. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.

Érdeklődése egymástól távol eső területeket ölel fel: a klasszika-filológiát, a művészettörténetet, a keleti vallásokat és az ókori nyelveket, elsősorban a szanszkritot. Írásai nehezen kategorizálhatók, néha a filozófiához, máskor a kultúrtörténethez, olykor pedig a teológiai értekezésekhez közelítenek. Gondolatvilágának fókuszában a tradíció áll, melyen az őskori emberiség szellemi hagyományát érti. A Magyar Hyperion (1936) első írói korszakának ars poeticája.

A háború alatt is fordít, többek közt Lao-ce, Hérakleitosz, Henoch műveit. 1943-44-ben írja meg a Scientia sacra c. nagyesszét, amelyben az ezoterikus-hermetikus gondolkodás alapelveit foglalja össze. Karnevál c. regénye kézirat formájában járt kézről kézre, míg végül 1985-ben nyomtatásban is megjelent. A regény világa többszörösen összetett (társadalomrajz, groteszk paródia, szimbolikus jelentésréteg), alapmotívuma és legfontosabb szála az önkeresés, orientáció a létezés zűrzavarában. 1959-66 között írja Patmosz c. háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét.

Ajánlott regény: Karnevál