<< A rovat előző cikke | A rovat következő cikke >> |
Határ Győző, író, költő, műfordító, filozófus, építész (Gyoma, 1914. november 13 - London, 2008. november 27.)
Eredeti neve Hack Viktor. 1946-ban magyarosít, műveit már Határ Győző néven publikálja Apja, aki a helyi nyomda munkatársa volt, az I. világháborúban megrokkan, a családot az anya tartja el. 1920-ban költöznek Budapestre, ahol kiskereskedést nyitnak. 1933-ban érettségizik, diplomát a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán szerez (1938). Univerzális tehetség, rajzol, filozófiát olvas, nyelvekkel foglalkozik és hegedülni tanul, mérnöki tanulmányai közben a Zeneakadémiára is jár, ahol Kodály Zoltánt hallgatja, zeneszerzőnek készül.
Miközben gyakornokként Hajós Alfréd tervezőirodájában dolgozik, megírja első regényeit, melyeket a publikálás reménye nélkül – szűk körben, házi sokszorosításban – terjeszt. 1943-ban államellenes összeesküvés vádjával letartóztatják, műveit bűnjelként lefoglalják. Előbb halálra ítélik, amit 5 év börtönre mérsékelnek. A sátoraljaújhelyi börtönben ül, majd bűntetőszázadba kerül, ahonnan 1944 késő őszén sikerül megszöknie. Budapesten a Wallenberg-házban talál állást és menedéket, itt éri meg a háború végét.
1945-47 között építészként dolgozik, majd fordításból, rajzai és festményei értékesítéséből tartja fenn magát. Eközben folyamatosan írja műveit (Heliáne, Liturgikon), noha 1948-at követően megjelentetésükre továbbra sincs esély. 1950 januárjában megkísérli elhagyni az országot, elfogják, két és fél évet tölt különböző börtönökben és munkatáborokban, 1952 nyarán, a verések miatt fél fülére süketen szabadul. Egy tervezőirodában helyezkedik el, utóbb műfordítóként függetleníti magát.
1956 tavaszán ismeri meg második feleségét, Prágai Piroskát, akivel decemberben elhagyja az országot, Londonban telepszenek le. A BBC Magyar Osztályának munkatársa lesz (1957-76), nyugdíjazását követően a Szabad Európa Rádiónak dolgozik, irodalmi kritikáit, esszéit a hazai irodalmi élet képviselői az éter hullámain keresztül ismerik meg. Emellett 25 éven keresztül brit diplomatákat tanít magyar nyelvre. 1966-ban jelenik meg újból önálló kötete Pantarbesz címmel (München), amit számos filozófiai-esszéisztikus karcolatkötet követ.
Az irodalom szinte minden műnemében-műfajában alkot: jelentős novellista, gyakorta ad közre lírai köteteket (Lélekharangjáték, Üvegkoporsó), de ír drámákat (Golghelóghi), gyermekirodalmat (Tururu és Türürü), regényeket (Köpönyeg sors). Egyfajta „kulcsregénye” az 1987-es A Fontos Ember, amelyben a magyar (irodalmi) emigráció kisszerűségét karikírozza. Idővel kiépülnek hazai kapcsolatai: magyarországi folyóiratokban publikál, 1986-tól könyvei is jelennek meg idehaza (Pepito és Pepita). 1989 őszén látogat haza első ízben hivatalosan, 75. születésnapja alkalmából állami kitüntetést kap, 1991-ben Kossuth-díjas lesz, 1994-ben szülővárosa, Gyomaendrőd díszpolgárává avatja. Londonban hal meg 2008-ban. A Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
Ajánlott vers: Epitáfium – Nemes Nagy Ágnes emlékének
Ajánlott esszé: Alapigazságaink
Ajánlott regény: Heliáne
<< A rovat előző cikke | A rovat következő cikke >> |
Címkefelhő
TÁMOGATÓINK
Köszönjük a támogatást!
Kapcsolat
Email: info@mandarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/e
Telefon: (+36 1) 394-1322