Hubay Miklós, író, drámaíró (Nagyvárad, 1918. április 3. - Budapest, 2011. május 7.)

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerez bölcsészdiplomát. A Hungarian Quarterly és a Nouvelle Revue de Hongrie szerkesztőségi titkáraként dolgozik Budapesten, majd 1942-től, egy ösztöndíj elnyerését követően Genfből szerkeszti tovább a Magyarországon betiltott francia nyelvű szemlét. 1946-ban kinevezik a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár igazgatójává. Hazatérte után 1948-57 között a Színház és Filmművészeti Főiskolán tanít, mellette 1955-57 között a Nemzeti Színház dramaturgja. Az 1956-os forradalom alatti közszereplése miatt (október 27. és november 2. között a Szabad Magyar Rádió Irodalmi adását vezette a Parlamentben) 1957-ben mindkét állásából ugyanazon a napon elbocsátják.

A hosszú állástalanság idején itthon és külföldön hosszabb-rövidebb ideig játsszák darabjait (Késdobálók, Ők tudják, mi a szerelem, Színház a cethal hátán, Tüzet viszek), nevéhez fűződik a Vas István költővel és Ránki György zeneszerzővel közösen írt első magyar musical (Egy szerelem három éjszakája). 1974-88 között a firenzei egyetem meghívására magyar irodalmat tanít. 1982-86 között a Magyar Írók Szövetségének elnöke, a Széchenyi Művészeti Akadémia alapító tagja, 1991-től a Magyar PEN Klub ügyvezető elnöke, számos más, hazai és nemzetközi szervezet elnökségének tagja, köztük a Páneurópai Unió Magyar Egyesületének és a Société Européenne de Culture-nek. Munkásságáért számos hazai és külföldi művészeti és állami díjjal – többek közt Kossuth-díjjal tüntették ki.

Korai drámáiban saját társadalmi osztálya, a középpolgárság addigi életformájának kiüresedésével néz szembe (Hősök nélkül). Az ötvenes években született darabok hősei egy kiábrándult, csalódott nemzedék értelmiségi figurái. Leggyakoribb és legsikeresebb műfaja az egyfelvonásos. Dramaturgiáját a szellemes párbeszédek, hatásos, feszültséggel teli jelenetek jellemzik. Gyakorta alkalmazott alkotói módszere, hogy szembeállítja a történelmet irányító politikust a művészet, a kultúra emberével (Freud – az álomfejtő álma, Hova lett a Rózsa Lelke?). A halálát megelőző évtizedben erősen foglalkoztatja a nyelv és a kisebbségi kultúrák elpusztulásának, eltűnésének lehetősége (Elnémulás). Esszéköteteiben, úti- és naplójegyzeteiben a drámaírás műhelygondjait elemzi. Írásaiból a magyar irodalom és különösen a magyar líra iránti rajongás sugárzik.

Ajánlott dráma: Elnémulás

http://tinyurl.com/mvuyd3c

Ajánlott esszé: „Külföldön a magyar literatúrának terjesztése”

http://tinyurl.com/lpaq6pv