I. Ferdinánd (Alcalá de Henares, Kasztíliai Királyság, 1503. március 10. – Bécs, 1564. július 25.)

Habsburg-házból származó ausztriai főherceg és német-római császár, 1526-tól magyar és cseh király. Trónra lépésével került a Magyar Királyság közel 400 évre Habsburg uralom alá (1918-ig). Uralkodása alatt jelentős erőfeszítéseket tett a török feltartóztatására, de pénzügyi gondjai, császári bátyjának összbirodalmi érdekei, a német rendeket megosztó vallásháború és a magyar nemesség széthúzó politikája miatt célja nagyrészt eredménytelen maradt, Magyarország tartósan három részre szakadt.

I. (Szép) Fülöp kasztíliai király és „Őrült” Johanna második fiaként született Spanyolországban. Kizárólag spanyol nyelvi és kulturális közegben nevelkedett, az ottani abszolút királyi hatalom példáján felnőve később mind a német nyelvvel, mind a német rendekkel és a kiváltságaihoz ragaszkodó magyar nemességgel gondjai és konfliktusai adódtak.

Bátyja, V. Károly uralkodása alatt a Habsburg-dinasztia tekintélyének csúcsán állt, a Habsburg Birodalom pedig ekkor érte el a legnagyobb kiterjedését. Ferdinánd bátyja jóvoltából jutott 1522-ben osztrák főhercegi címhez és vele az osztrák örökös tartományokhoz (ezekben az uralkodó öröklés jogán és nem választás útján uralkodott). Ferdinánd 1521-ben feleségül vette II. Ulászló magyar és cseh király lányát, Jagelló Annát, a korábban megkötött Habsburg-Jagelló házassági szerződés értelmében. Ferdinánd húga, Mária pedig II. Lajos magyar és cseh király felesége lett.

Az 1526-os esztendő sorsfordító változást hozott mind Ferdinánd, mind Magyarország életében. A mohácsi csatában elesett sógora, II. Lajos utódaként a megosztott magyar nemesség egy részének a támogatásával magyar királlyá választották és 1527. november 3-án Székesfehérváron megkoronázták. Ez volt az utolsó székesfehérvári királykoronázás. Ettől kezdve folyamatos harcot vívott az alig néhány hónappal korábban szintén magyar királlyá koronázott I. (Szapolyai) János, valamint a Magyarországot és Ausztria határait veszélyeztető Török Birodalom ellen. Az ország tényleges birtokba vételéért kitört háború, változó intenzitással, de többnyire Ferdinánd sikereivel folyt. János király az ország keleti felét, Erdélyt birtokolta, igaz I. Szulejmán szultán segítségére szorult, aki hódító szándékától vezérelve támogatta őt. 1529-ben és 1532-ben Bécs ellen indított támadásai azonban kudarcba fulladtak.

1538-ban a küzdelembe belefáradt Ferdinánd és János király tárgyalóasztalhoz ültek  és megkötötték a váradi békét. Megállapodtak arról, hogy a keleti országrész János király halála esetén, fiú utód hiányában Ferdinándra száll, aki így végre egyesítheti az országot. Az élet azonban felülírta a megállapodást. Szapolyai János röviddel 1540-es halálát megelőzően feleségül vette a lengyel király lányát, Izabellát, akitől fia született (János Zsigmond). A megállapodást János király hívei nem tartották be, Ferdinánd csapatai ostrom alá vették Budát 1541-ben. A magyarok megsegítésére a török szultán sereggel indult, de mire odaért a harc már eldőlt, Ferdinánd német zsoldosai alul maradtak. A török azonban nem vonult el, hanem városnézés ürügyén, csellel elfoglalta Buda várát. Mivel Buda visszavételének a kísérlete Ferdinánd részéről kudarcba fulladt az ország „új” fővárosa a Bécshez közeli Pozsony lett, itt lelt otthonra a rendi országgyűlés, itt őrizték a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket és itt zajlottak a koronázások is, mivel időközben elesett Esztergom az érseki székhely és a koronázó város Székesfehérvár is. Ferdinánd király nemcsak az ország középső és déli részeit nem tudta megtartani, de Erdélyt sem tudta uralma alá vonni, sem katonai, sem diplomáciai eszközökkel. 1556-ban a török segítséggel hatalomra került János Zsigmonddal létrejött a Bécstől független Erdélyi Fejedelemség, Ferdinánd hatalma az ország északi és nyugati részeire korlátozódott.

Ferdinánd érdeme, hogy a török előrenyomulás megállítására kiépített egy új magyar végvári rendszert, aminek a fenntartására nem csak az elégtelen magyar adóbevételeket, hanem a Német Birodalmi Gyűlés által megszavazott jelentős összegeket is felhasználta. Ebből a célból állította fel az Udvari Haditanácsot is. Nevéhez fűződik Ausztria politikai és közigazgatási szervezetének a modernizációja, az Udvari Kancellária felállításával kiépítette a központosított kormányzat szerveit, a magyar ügyeket a Bécsbe költöztetett Magyar Kancellária intézte.

Miután V. Károly 1556-ban lemondott minden hatalmáról az öccsének engedte át a német-római császári címet, fiára, Fülöpre pedig Spanyolországot és az amerikai gyarmatokat hagyta, ezzel a Habsburg család is két ágra szakadt: Fülöp utódai lettek a spanyol Habsburgok, Ferdinánd leszármazottai pedig az osztrák Habsburgok, akik 1918-ig ültek Magyarország trónján.

(Balahó Zoltán)