100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

II. Lajos

Eddigi szavazatok száma: 0

II. Lajos (Buda, 1506. július 1. – Mohács, 1526. augusztus 29.)

Magyar és cseh király, az egységes középkori Magyar Királyság utolsó uralkodója. Apja, a litván eredetű lengyel Jagelló-házból származó és 1471-től cseh királyként uralkodó II. Ulászló uralmát a királyi hatalom visszaszorulása, az oligarchák megerősödése és a királyi jövedelmek tragikus mértékű megcsappanása jellemezte, pedig a nagyhatalomból világhatalommá váló Oszmán Birodalommal szemben a hadviselés mind nagyobb kiadásokat kívánt meg.

Miután Ulászló két korábbi formális házasságát a pápa felbontotta, a francia királlyal kötött szövetség jegyében a navarrai és angliai királyi rokonsággal is büszkélkedő, a francia udvarban élő Anne de Foix-t választotta feleségül. Az 1502 szeptemberében megült királyi menyegzőt követő egy éven belül leány született, aki az Anna nevet nyerte a keresztségben. 1506. július 1-én pedig megszületett a várva várt trónörökös, Lajos. A gyenge, idő előtt világra jött gyermeket csak nagy nehézségek árán sikerült életben tartani, anyja a szülés utáni egy hónapon belül elhunyt. A betegeskedő Ulászló utódlásának biztosítására a kisfiút 1508-ban magyar, a következő évben pedig cseh királynak is megkoronáztatta.

Jagelló Ulászló és Habsburg Miksa császár 1515-ben kettős házassági szerződést kötöttek, melynek értelmében Jagelló Annát Miksa egyik unokája, míg a császár unokáját, Máriát Lajos veszi feleségül.

II. Ulászló király 1516. március 13-án távozott az élők sorából. Az ekkor még csak tíz esztendős Lajost a magyar országgyűlés nagykorúsította, mellé 28 főből álló országtanácsot rendelt. Az ifjú király humanista nevelését Girolamo Balbira, majd a költőként is jeles medgyesi szász Piso Jakabra és a cseh Ján Dubraviusra bízták. A soknemzetiségű királyságok élére szánt ifjú hat nyelven beszélt: magyarul, latinul, csehül, németül, lengyelül és franciául. A reneszánsz uralkodó ideáljához tartozott az is, hogy a fejedelem ne csak a fegyverforgatás és hadi ismeretek jeles ismerője legyen, hanem az udvari reprezentáció részét képező lakomákon, táncmulatságokon, vadászatokon is otthonosan mozogjon. Lajost e tudományokba idősebb unokatestvére, Brandenburgi György vezette be, egyes beszámolók szerint túlzottan is nagy sikerrel.

Az uralkodása első évében járó Szulejmán szultán 1521. augusztus 29-én egy hónapos súlyos ostrom után elfoglalta Magyarország déli határvédelmének kulcsát, Nándorfehérvárt. A kétségbeejtő gazdasági helyzetben kényszerárfolyamon váltott, alacsony ezüsttartalmú pénz verését rendelték el, ami hosszabb távon további gazdasági nehézségeket okozott. Az 1521 végén megkoronázott Habsburg Mária királynővel II. Lajos 1522. január 13-án kötött házasságot. Az idő előtt felnőtté válni kényszerülő királyi pár Csehországba utazott, ahol igyekeztek a királyi hatalmat megerősíteni.

A király 1523 tavaszán Magyarországon is megpróbálta mozgásterét szélesíteni. Felesége hatására az udvarban a német befolyás erősödött a Báthori István nádor és Szapolyai János erdélyi vajda által vezetett főúri párttal szemben. A nádort azonban a király csupán egy esztendőre tudta félreállítani. Tomori Pál kalocsai érsekkel újjászerveztette a déli védelmi rendszert, ám a pénzhiány csak átmeneti sikereket tett lehetővé, melyek közül a legjelentősebb a szávaszentdemeteri győzelem volt. A Thurzó-Fugger bányavállalkozás lefoglalásának kísérlete, az egyházi kincsek felhasználása a krónikus pénzhiányon csak időlegesen segített. 1525-ben a köznemesi párt segítségével akarta a főúri pártot kiszorítani. Werbőczi Istvánt azonban a következő évben ismét Báthori váltotta a nádori székben.

1526-ban Szulejmán szultán hadjáratot indított Magyarország meghódítására. A magyar haderő az elhúzódó mozgósítás miatt lassú menetben vonult a Duna mentén dél felé. Szapolyai János erdélyi vajda az ellentmondó parancsok miatt elkésett az ütközetből, melyet Tomori Pál fővezérletével 1526. augusztus 29-én, Nándorfehérvár elestének ötödik évfordulóján vívtak meg Mohács mellett. A mintegy 25.000 főt számláló magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett a kétszeres túlerőben lévő, jól szervezett oszmán hadaktól. Elesett hét főpap, köztük a fővezér, számos főúr. A főként zsoldosokból álló gyalogságot szinte teljesen megsemmisítették. A menekülő Lajos király, lováról lebukván, a megáradt Csele patakba fulladt. Magyaroszágon nem maradt Szulejmánnak ellenállni képes haderő. Lajos testét kamarása, Ulrich von Czettrich kereste meg, s a magyar királyok közül utolsó előttiként helyezték sírba november 10-én Székesfehérváron.

(Tomka Gábor)

Alkotó / Alkotás: 
Alkotó
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>