II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. ─ Rodostó, 1735. április 8.)

Birodalmi herceg, erdélyi fejedelem, a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelme, a Habsburgok elleni szabadságharc vezetője.

1676. március 17-én született a borsi kastélyban és rendkívüli családi örökséget mondhatott magáénak. Apja, I. Rákóczi Ferenc korának egyik legnagyobb földbirtokosa. Dédapja, I. Rákóczi György és nagyapja, II. Rákóczi György Erdély fejedelme volt. Édesanyja, Zrínyi Ilona a törökverő horvát bánnak, Zrínyi Péternek a leánya. II. Rákóczi Ferenc néhány hónapos volt, amikor édesapját elvesztette. Édesanyja 1682-ben férjhez ment a Habsburgok ellen lázadó kurucok fővezéréhez, Thököly Imréhez. A Thökölyvel szövetséges török hadsereg bécsi kudarca (1683) után megindultak a császári csapatok, hogy a törököket kiűzzék Magyarországról. Zrínyi Ilona ekkor magára maradt és Munkács várába húzódott, amelyet az ostromló császári csapatok 1688-ban vettek be. II. Rákóczi Ferenc ekkor Bécsbe került, majd később Prágában folytatta tanulmányait.

1694-ben megnősült, majd ezt követően hazalátogatott családi birtokaira. Az 1697-ben kitört Habsburg-ellenes hegyaljai felkelés elöl még Bécsbe menekült, de ezután szembesült a korrupt császári adminisztrációval és a gyakran fosztogató katonaság rémtetteivel. Ezek hatására 1700 folyamán titokban elkezdett szervezkedni a bécsi udvar ellen, levélben kapcsolatot létesített XIV. Lajos francia királlyal. A császári kémek a király válaszlevelét elfogták, majd II. Rákóczi Ferencet letartóztatták és a bécsújhelyi börtönbe zárták, ahonnan kalandos módon Lengyelországba szökött. 1703-ban a tiszaháti felkelők kérésére az „elégedetlenek” élére állt és híres kiáltványában fegyverbe szólított minden „nemest és nemtelent”, hogy a Habsburgok igája alól felszabadítsa Magyarországot. A kezdeti komoly sikerek után eldőlt, hogy Magyarország katonai és gazdasági ereje elégtelen a Habsburg Birodalommal szemben. A külföldi, vagyis a francia, orosz, valamint török szövetségesek pedig nem tudtak igazán hatásos segítséget nyújtani. A kuruc seregek által elfoglalt területek egyre fogyatkoztak, 1708-ban Trencsénnél a jól képzett császári csapatok olyan súlyos vereséget mértek a magyar seregre, amelyet az többé nem tudott kiheverni. A szabadságharc utolsó éveiben a súlyos gazdasági nehézségek mellett éhség és pestis is sújtotta a kuruc államot.

1711-ben II. Rákóczi Ferenc Lengyelországba távozott, hogy Nagy Péter cártól kérjen segítséget. A hatalmat ideiglenesen gróf Károlyi Sándorra ruházta át, aki a császári hadak fővezérével, gróf Pálffy Jánossal tárgyalva 1711 végén megkötötte a rendkívüli eredményekkel járó szatmári békét, amely mindenki számára teljes amnesztiát hirdetett. Ezek után Magyarország megkezdhette gazdasági és társadalmi felzárkózását a Habsburg Birodalom keretein belül. II. Rákóczi Ferenc nem élt a rá is vonatkozó amnesztiával, hanem emigrációba vonult. Előbb Franciaországban, majd Törökországban élt maroknyi hívével. Végül száműzetésének helyszíne Rodostó lett. 1735-ben bekövetkezett halála után testét édesanyja mellé temették el Konstantinápolyban, míg szívét a franciaországi grosbois-i kolostorba küldték végakaratának megfelelően. Hamvait 1906-ban hozták haza és pompás ünnepségek közepette Kassán helyezték el.

(Kovács S. Tibor)