III. Béla király (1148 körül – 1196. április 24.)

Magyarország, Horvátország és Dalmácia királya, II. Géza magyar király és Kijevi Fruzsina (Eufroszina) második fiaként született 1148 körül. 1161-től Horvátország és Dalmácia hercege (dux) lett, mielőtt bátyja, III. István király és Komnénosz Mánuel bizánci császár között 1163-ben megkötött egyezmény értelmében a konstantinápolyi császári udvarba nem küldték. A császár Magyarország ellen – részben az ő jogai érvényesítéséért – indított hadjárataiban is többször részt vett. A császár fiúörökös híján eljegyeztette a bizánci udvarban Alexiosz/Elek nevet viselő királyfit leányával, Máriával és örökösévé nyilvánította, a számára kialakított deszpotész címet adományozva neki. Ilyen minőségében elnökölt a császár mellett az 1166-os zsinaton. Miután Manuelnak 1169-ben fia született, Béla jegyességét felbontották Máriával, elvették trónörökösi tisztét és címét, helyette a császárnő féltestvérét, Antiochiai (Châtillon) Annát adták feleségül hozzá.

1172-ben bátyja, III. István halálakor a magyar főurak hívására megválasztották magyar királynak, de Magyarországba visszatérve Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni, ezért pápai engedéllyel András kalocsai érsek végezte el a szertartást. Az ellene szegülő, anyjuk által is támogatott öccsét, Géza herceget többször is bebörtönöztette (1173, 1177). A bizánci császár támogatását annak haláláig tartó szövetséggel hálálta meg.

Béla királyi uralma alatt a pápaság hű támogatója volt, de főpapjaival gyakran konfliktusba keveredett. 1181-ben elrendelte a király elé kerülő ügyek írásba foglalását, megindítva a hiteleshelyek oklevél kiadási gyakorlatát és felállítva a királyi kancelláriát. Képzett klerikusai közül legismertebb Anonymus, a Gesta Hungarorum szerzője, de uralma alatt számos magyar klerikus tanult Párizsban és angliai egyetemeken. 1180 után nagyszabású terjeszkedő politikába fogott, Dalmáciát, Horvátországot, Boszniát és a Szerémséget visszafoglalta Bizánctól, majd beavatkozva a bizánci politikába Bulgária, Halics és Szerbia meghódítására indult.

Amikor a bizánci trón megszerzésére tett kísérlete meghiúsult, leányát, Margitot az új császárhoz, II. Angelosz Izsákhoz (1185-1195) adta feleségül. Izsák császár és I. Frigyes német császár között igyekezett közvetíteni az 1189-es keresztes hadjárat idején. Első feleségétől született hét gyermeke közül Imre, majd (II.) András is magyar király lett, az utóbbira hárult a feladat, hogy apjuk keresztes fogadalmát beváltsa. III. Béla második felesége, Capet Margit, VII. Lajos francia király lánya kezének elnyeréséért készíttetett jövedelemjegyzéke szerint bevételei meghaladták az angol vagy a francia királyi udvarét. Uralkodásához fűződik a ciszterci rend elterjesztése: megerősítette a korábbi Cikádort, új alapításait, Egrest, Zircet, Pilist, Szentgotthárdot és Pásztót pedig a francia szerzetesekre bízta. Emellett a francia gótika első közép-európai átvevőjévé is vált esztergomi építkezésein, feltehetőleg második felesége révén. A görög hagyomány megerősítésében nyugati tanultságú klerikusai akadályozták: így meghiúsult Rilai Szent Iván remete tiszteletének elterjesztése, Jób esztergomi érsek Izsák császárral folytatott görög nyelvű levelezése a két egyházat elválasztó dogmákról feltehetőleg a király indíttatására jött létre, a szávaszentdemeteri Szent Demeter ortodox monostort pedig a jeruzsálemi Szent Theodosziosz lavrának adományozta, ahol édesanyja elhunyt.

Legjelentősebb öröksége a királyi hatalom megszilárdítása volt, ennek részeként megerősítette az Árpád-ház „szent királyok dinasztiája” jellegét I. László 1192-es szentté avatásával, a kettős keresztnek az ország címerébe való felvételével. Ezt szolgálta az ország Szűz Máriának való felajánlásának az esztergomi főszékesegyház Porta Speciosáján való megjelenítése is. A magyar nemzettudat másik összetevője, a hun-magyar eredet, illetve az Árpádok Attilától való származtatása szintén az ő idejében öltött világos formát. Székesfehérvárott temették el első felesége mellé, sírjukat 1848-ban találták meg.

(Kiss Etele)