IK 60

 

1951-ben Ungvári József tervei alapján elkészült az Ikarus 60 típusú, 60 személyes – 23 ülő- és 37 állóhely -, merev alvázas városi autóbusz. Ezzel a trambusz jellegű – orrmotoros – járművel megszületett a városi közlekedési vállalatok igényei szerinti elfogadható befogadóképességű korszerű közösségi autóbusz. A hajtást a 125 LE-s Steyr licenc alapján készített Csepel D-613 típusú álló motor adta. A végsebesség maximum 75 km/óra volt. Az alváz az Ikarusban készült, jelentős kooperációs beszállítással, a Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) tervei alapján. Az alváz szélessége ekkor lett 2500 mm, ami a későbbi típusokat is meghatározta, megfelelve ezzel az európai szabványoknak.

 

A korábbinál gyorsabb utascserét a csak leszállásra szolgáló 110 mm széles első-, valamint az 1200 mm széles hátsó ajtó biztosította. A felszállás megkönnyítése érdekében a hátsó ajtónál lévő peron padlószintjét alacsonyabbra tervezték a jármű többi részénél. Jellemző az akkori hidegháborús hangulatra, hogy a hazai autóbuszok hátfalába 1955-ig ajtót is beépítettek azért, hogy a hordágyakat könnyebben lehessen beemelni az utastérbe. A jármű belsejében a hordágyak rögzítését lehetővé tevő alkatrészeket is beépítettek.

 

Trambusz jellegét emelte a külön, elég nagy méretben megépített vezetőfülke, amelyben a motor jelentős helyet foglalt el és egy jellegzetes keresztfallal választották le az utastértől. A hátfal túloldalán öt darab hátra felé néző ülést helyeztek el.

 

Az 1950-es évekre a FAÜ (Fővárosi Autóbuszüzem) ezzel a típussal oldotta meg a régóta elvárt befogadóképességet, valamint lehetőség nyílt a még a II. világháború előtt beszerzett típusok kiváltására. A típusból jelentős számban exportáltak. A legnagyobb vásárló Kína, NDK és Szovjetunió volt, de jutott belőlük a többi szocialista országba, valamint Görög- és Törökországba is.

 

Az IK 60-ast továbbfejlesztve – több ülés, nagyobb kerekek, tetőcsomagtartó felszerelése – készültek el a 601-es elővárosi és a 602-es országúti, azaz távolsági forgalomra alkalmas példányok.

 

IK 66

 

Zerkovitz Béla főkonstruktőr vezetésével az Ikarus tervezői szakítva a hagyományos merev alváz-szekrényváz megoldással önhordó kocsiszekrény tervezésébe fogtak P. Horváth György formatervező elképzeléseit felhasználva. Komoly szakmai viták eredményeként született meg előbb 1952-ben az IK 66-os, egy évvel később az IK 55-ös, farmotoros prototípus autóbusz. A városi használatra készült 66-osok sorozatgyártása az ajtóproblémák miatt csak 1958-ban kezdődött. A háromajtós városi kivitelű autóbusznál a hátsó futómű utáni harmadik, pneumatikus működtetésű ajtó elhelyezése okozott gondot. Az első és a harmadik ajtón egyszerre csak egy, a középsőn két utas tudott le-, illetve felszállni. Ez elég nehézkessé tette az utasok cseréjét. 

 

Az Ikarus a FAÜ részére az IK 66-osokból a GF 100 forgalmi rendszámú prototípus autóbusz 1954-es próbafutását követően 1959 és 1961 között 75 darabot szállított. Kiemelt vonalakon közlekedett a fővárosban, de utastere szűknek bizonyult és elődeihez képest nem volt alacsony hátsó peronja sem.  Így a buszokat a vidéken működő Autóközlekedési Vállalatoknak adták át. A vidéki városoknak sorozatban az Ikarus 1963-tól szállított, ekkortól a farmotoros fárművek az autóbusz-állomások leggyakoribb típusaivá váltak. 8-14 évig üzemeltek, átlag négyévente „nagyjavításon” estek át. Komoly változtatásokat ekkor nem kellett végrehajtani a buszokon, ez is bizonyítja az IK 66-osok kiforrott típusnak bizonyultak

 

A hazainál nagyobb sikert az egykori NDK-ban aratott a típus. Mivel a kelet-németek a KGST-n belül lemondtak a 10 méternél hosszabb autóbuszok gyártásáról, szinte csak Ikarusokat vásároltak. Az IK 55-ös gyártása testvérével egyetemben 1970-ben Mátyásföldről Székesfehérvárra tevődött át. Az utolsó IK 66-os farmotoros 1973. július 17-én gördült ki a fehérvári gyárkapun. Jellemzőn az 1980-as évek közepéig közlekedtek. Napjainkban éled fel a típus iránti nosztalgia, egyre több járművet újítanak fel. 

 

IK 620 cabrió

 

A csuklósbusz elkészülte után, látva az eredményt, 1963-ban újabb feladatot kapott FAÜ Főműhely. Nevezetesen az Ikarus 620-as típus cabrió változatát kellett elkészíteni városnéző kivitelben. Az első útra a fővárosi vezetők „vállalkoztak”. Összesen 3 jármű készült el, amiből egy felújított darab tavasztól őszig a Városligetben bonyolít le városnéző sétákat.