Kelemen László, színész, színigazgató, fordító (Kecskemét, 1762. július 26. – Csanádpalota, 1814. december 24.)

1781-ben a pesti piaristáknál tanult; további tevékenységéről csak bizonytalan adatok vannak. 1790–1792-ben Pest város alkalmazásában állt, kántorként dolgozott. 1790–1792-ben az első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság alapító tagja, egy időben vezetője, 1792–1795-ben színésze volt. 1795-ben tisztviselő lett Nagyváradon. 1799–1801 között az újjászervezett színtársulattal Nagyváradon, Szegeden, Kecskeméten, Nagykőrösön, Gyöngyösön és Losoncon játszott, de tönkrement, és felhagyott a színészettel. 1802-től 1814-ig kántor, ügyvéd és iskolamester volt Ráckevén, Makón és Csanádpalotán.

Jelentős színházszervezői tevékenysége; fáradhatatlanul próbálta megszerezni a társaság működéséhez szükséges pénzt, ennek érdekében kérvényeket, kiáltványokat írt. Színészként kisebb karakterszerepeket játszott. Tizenöt darabot fordított német nyelvből (Molière-t és Shakespeare-t is), csak két nyomtatásban megjelent magyarítása ismert. Egyházi énekeket is szerzett. Alakja legendássá vált, 1890-ben, a magyar színjátszás kezdetének centenáriumán síremléket állítottak számára Csanádpalotán. Színpadi művekben Vahot Imre, Jókai Mór, Váradi Antal és Fényes Samu örökítette meg. 1793 és 1801 közötti naplóját Bayer József hagyatékából Staud Géza közölte. (Staud Géza: Bayer József tudományos munkássága. Bp., 1979).

Fontosabb szerepei: Kővári (Brühl–Simai Kristóf: Igazházi); Pontyi (Bessenyei György: A filozófus); Xixaxoverox (Chudy József–Hafner, Philipp–Szalkay Antal: Pikkó herceg és Jutka-Perzsi).

Irodalom: Váli Béla: Kelemen László, az első magyar színigazgató (1888); Lugosi Döme: Kelemen László és az első „Magyar Játszó Színi Társaság” (1927); Mályuszné Császár Edit: Kelemen László színháza (Tanulmányok Budapest múltjából XI., 1956); Gajdó Tamás: Tények és legendák (Színháztudományi Szemle, 1996.)