Kéméndy Jenő, festőművész, díszlet- és jelmeztervező (Szászváros, 1860. április 8. – Budapest, 1925. június 25.)

A Budapesti Rajziskola elvégzése után Münchenben tanult, ahol mestere Benczúr Gyula festőművész volt. Először 1881-ben mutatkozott be a Budapesti Tavaszi Tárlaton. 1887-ben Párizsban tett tanulmányutat. 1895-ben az Operaház és a Nemzeti Színház szcenikai főfelügyelőjévé nevezték ki, e színházak vezető tervezője lett. Különleges, szecessziós stílusú díszletei mellett a színpadi találmányok, újítások mestere volt. 1916-ban a Sába királynője színpadi látványába a mozgóképet is beletervezte.

1900-ban a Párizsi Világkiállításon nagy figyelmet keltettek munkái, Molière és Shakespeare műveihez készült tervei aranyérmet nyertek. 1907-ben jelent meg A huszadik század színpadja című tanulmánya. Gondolatok a könyvtárban című festményét I. Ferenc József vásárolta meg. 1913-ban Párizsban a Palais Royal dísztermében nyílt meg színpadművészeti kiállítása, ahol színpadi újításairól, terveiről nagysikerű előadást is tartott.

Az általa kifejlesztett tolószínpad-rendszer és repítő-szerkezet, utóbbit Wagner A Rajna kincse című előadásában alkalmazott először, ezután terjedt el Európában. A Kéméndy-féle reptetőt a berlini Operaház azonnal átvette színpadi újításai közé. Legjelentősebb díszlet- és jelmezterveit Hevesi Sándor és Márkus László rendezéseihez készítette. A 20. századi modern színpadi kísérletek első hazai megvalósítója volt. Különleges és kiváló rajztudásával, festői képeivel, szecessziós stílusával művészi rangra emelte a magyarországi színházi díszlet- és jelmeztervezést.

Tervezései: Erkel Ferenc: Bánk bán (1895); Jókai Mór: Fekete vér (Nemzeti Színház, 1898); Shakespeare: Troilus és Cressida (Nemzeti Színház, 1900); Csajkovszkij: Anyegin (Magyar Királyi Operaház, 1902); Strauss: A denevér (Magyar Királyi Operaház, 1902); Rostand: Cyrano de Bergerac (Nemzeti Színház, 1904); Sardou: Boszorkány (Nemzeti Színház, 1905); Wagner: A Rajna kincse (Magyar Királyi Operaház, 1907); Wagner: A bolygó hollandi (Magyar Királyi Operaház, 1908); Goethe: Egmont (Nemzeti Színház, 1908); Shakespeare: Antonius és Cleopatra (1909); Erkel Ferenc: Bánk bán (Magyar Királyi Operaház, 1910); Herczeg Ferenc: Bizánc (Nemzeti Színház, 1911); Herczeg Ferenc: Éva boszorkány (Nemzeti Színház, 1912); Suppé: Boccaccio (Magyar Királyi Operaház, 1913); Puccini: Bohémélet (Magyar Királyi Operaház, 1913); Offenbach: Hoffmann meséi (Nemzeti Színház, 1913); Verdi: Aida (Magyar Királyi Operaház, 1913); Muszorgszkij: Borisz Godunov (Magyar Királyi Operaház, 1913); Bizet: Carmen (Magyar Királyi Operaház, 1914); Schiller: Don Carlos (Nemzeti Színház, 1916); Goldmark Károly: Sába királynője (Magyar Királyi Operaház, 1916); Madách Imre: Az ember tragédiája (Nemzeti Színház, 1905, 1923); Bartók Béla: A fából faragott királyfi (Magyar Királyi Operaház, 1917); Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára (Magyar Királyi Operaház, 1918); Wagner: Parsifal (Magyar Királyi Operaház, 1924).

Irodalom: Bartha Andrea: Színpadi látvány a századelőn. Kéméndy Jenő munkássága (1990).