100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

Maléter Pál

Eddigi szavazatok száma: 0

Maléter Pál (Eperjes, 1917. szeptember 4. − Budapest, 1958. június 16.)

Katonatiszt, az 1956. évi forradalom és szabadságharc honvédelmi minisztere. Evangélikus felvidéki családból származott, apja jogot tanított az eperjesi akadémián, illetve a lutheránus kollégiumot igazgatta. Szülői kívánságra orvosnak tanult Prágában, majd a Felvidék déli részének Magyarországhoz történt visszacsatolása után Budapesten. A katonai pálya vonzásának engedve 1940-től már a budapesti Ludovika Akadémia hallgatója, a tiszti szolgálatot 1943-ban, Kassán kezdte meg.

1944 tavaszán, a már náci megszállás alatti országból a közeledő keleti frontra vezényelték, májusban szovjet hadifogságba esett, ahol rövid kiképzés után partizán bevetésekre küldték az erdélyi területekre. Az átállás biztosította további karrierjét: a szerveződő új magyar hadseregben a Honvédelmi Minisztérium őrzászlóaljának parancsnoka lett, belépett a Magyar Kommunista Pártba is. 1946-tól a határőrségnél, 1948-ban a köztársasági elnök testőrparancsnokaként szolgált. A háború előtti és alatti munkaszolgálat intézményének „szocialista” továbbfejlesztése volt a bányákba, illetve nehéz termelőmunkákra vezényelt köztörvényes, vagy politikailag megbízhatatlan személyek katonai foglalkoztatása; Maléter ezek parancsnokaként 1954-1956 között megszervezte a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatokat. Ezen a területen és a közéletben szerzett tapasztalatok kiábrándították az új rendszerből.

Az októberi forradalmi napokban ezredesként vezényeltek a harci ellenállás egyik központja, a Corvin közi csoport tevékenységének színhelyéhez közeli Kilián laktanya ellen. Október 25-28 között tehát a felkelők ellen harcolt, a tűzszünet után pedig velük tárgyalt. Nagy Imre kormánya megbízta a Nemzetőrség szervezésével, a kabinet honvédelmi miniszterének első helyettese, november 2-ától pedig a tárca vezetője lett. E minőségében − immár vezérőrnagyként − ment a főváros közeli Tökölre, a szovjet katonai főhadiszállásra, hogy tárgyaljon a megszálló csapatok kivonulásáról, a Varsói Szerződés felmondásáról, de a november 4-re virradó éjjel háromfős delegációjával együtt letartóztatták. A szovjet katonai hatóságok 1957. január végén adták ki, hogy a magyar belügyi szervek folytathassák kihallgatását. A Nagy Imre és társai elleni koncepciós per ötödrendű vádlottjaként ítélték halálra a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésért” és másnap, 1958. június 16-án társaival együtt felakasztották. Holttestüket először a Kozma utcai börtön udvarán, majd a szomszédos rákoskeresztúri Új köztemető hátsó téglakerítésének falát megbontva, egy elhagyatott parcellában arccal lefelé, összedrótozott kézzel és lábbal földelték el. Maléter Pál posztumusz vezérezredes hamvait rendszerváltás évében, 1989. június 16-án – az azóta nemzeti kegyeleti hellyé vált 301-es parcellában – dísztemetéssel helyezték örök nyugalomra.

(Ihász István)

Alkotó / Alkotás: 
Alkotó
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>