Mansfeld Péter (Budapest, 1941. március 10. – Budapest, 1959. március 21.)

A „pesti srácok” egyike, a forradalmat követő megtorlások legifjabb mártírja. Apja, Mansfeld József fodrász volt, édesanyja segédként dolgozott ugyanitt 1946-ig. Családja férfitagjait a bevonuló szovjet hadsereg kényszermunkára, „málenkij robotra” vitte. Nagyapja soha nem tért vissza. 1951-ben szülei különváltak, majd két évvel később hivatalosan is elváltak. Péter nővérével és öccsével együtt édesanyjuknál maradt. A Medve utcai általános iskola elvégzése után esztergályos ipari tanulónak iratkozott be. 1956-ban a MÁVAG-hoz helyezték. 1956 márciusában képét még egy újság is lehozta, egyenruhában egy esztergagép előtt, mint a munkásosztály jövendő büszkesége, ugyanis második helyezést ért el egy szakmai versenyen. Innen mint osztályáruló, a munkásság ellensége, vezetett útja az akasztófáig.

A forradalom idején a Szabó bácsi vezette Széna téri ellenálló csoporthoz csatlakozott. A csoport legendás parancsnoka, Szabó János – Mansfeld vallomása szerint – megcsókolta és megölelte, mondván: „Ilyen fiatalok kellenek nekünk!” Fiatal kora miatt Szabó bácsi mégis hazaküldte, aztán, mivel újra meg újra a harcolók között lábatlankodott, mégis ő lett a csoport egyik gépkocsis összekötője, futára. Lőszert, kézigránátokat, gyógyszert, kötszert, híreket és utasításokat bíztak rá. November 4-én estéig maradt az ellenállókkal. Ezután a későbbi vádirat szerint fegyvereket gyűjtött össze – egy részüket állítólag Piros László volt belügyminiszter villájából –, hogy elrejtse és újra elővegye őket, ha ismét kitör a forradalom.

A harcok befejezte után eleinte úgy tűnt, élete visszazökken régi kerékvágásába, újra az esztergapad mellé állt: 1957-ben a MOM gyárba helyezték. A későbbi perirat szerint azonban a következő két évben az illegalitás világában élt. Egy autó ellopása után október 4-én elfogták, de megszökött a rendőrségről. Ezután három és fél hónapos vizsgálati fogság következett. Valószínűleg a börtönélmények hatására lett a kommunista rendszer elszánt ellensége. 1958. január 29-én egy év börtönre ítélték, de a büntetést három évre felfüggesztették. Február 15-én három évvel idősebb barátjával, Blaski Józseffel elhatározták, hogy együtt kezdenek akciókba. Később csatlakozott hozzájuk Mansfeld másik barátja, Bóna Rezső segédmunkás, az ő barátja, Furka László ipari tanuló és a Mansfeldnél két évvel fiatalabb tanuló, Egei Attila. Az öt fiú alkotta csoport röplapok terjesztését tervezte és azt, hogy rendőröktől, munkásőröktől elvett fegyverekkel segítenek újraéleszteni a forradalmat. Legjelentősebb tettük egy Vekerdi nevű rendőr törzsőrmester lefegyverzése volt.

Az egyik legsúlyosabb vádpont szerint Vekerdit, illetve Mansfeld volt cellatársának, Kalló Józsefnek a feleségét meg akarták ölni, mivel az asszony 1956-os fényképek gyűjtéséért feljelentette a férjét. Egyik akciót sem hajtották végre, viszont hamarosan elfogták őket, miután sikertelenül próbáltak meg ellopni egy Pobjeda gépkocsit.

Az első rendű vádlottat, Blaskit (bár neki is volt ’56-os múltja) a politika kevéssé érdekelte, ahogy Furka Lászlót sem; Bóna a forradalom után is terjesztett röplapokat. Ennek ellenére mégis a legidősebb srác, Blaski neve fémjelezte azt a pert, mely döbbenetes módon mégis a másodrendű vádlott, Mansfeld Péter halálra ítélésével, majd kivégzésével végződött.

A Mansfeld Péter elleni vádpontok a következők voltak: népi demokratikus államrend vagy népköztársaság elleni szervezkedés és az erre irányuló szövetkezés, robbanóanyag rejtegetése, fegyver- és lőszerrejtegetés, lopás, gyilkosságra való szövetkezés, rablás, hatósági közeg elleni erőszak, személyes szabadság megsértése, fogoly szökés, veszélyeztetés, lopás. Két ízben szökést kísérelt meg az állítólagosan elrejtett fegyverek helyszíni szemléje során, ám mindkét ízben elfogták. Letartóztatását követően tapasztalatlansága, fiatal kora ellenére nem sikerült megtörni, végig dacosan viselkedett, ennek minden bizonnyal fontos szerepe volt a kegyetlen ítélet meghozatalában, ugyanis bírái javíthatatlannak ítélték makacssága miatt.

A kegyetlen döntést kimondó testület (miután kegyelmet kért) azon mód kegyelmi bírósággá alakult át, de természetesen nem változtatta meg saját döntését. Az ítélet végrehajtásával megvárták, míg a vádlott betölti tizennyolcadik életévét.

Az 1956-os pesti srácok közül napjainkban az ő neve, tragikus sorsa a legismertebb. Emlékét az utókor megőrizte, így Budapest XVII. kerületében utcát neveztek el róla; volt iskolájában, a mai Csepel-Sziget Műszaki Szakközépiskolában színházterem őrzi nevét és emléktáblát helyeztek el. 2004-ben a Budapest II. kerületi Veronika parkban avatták fel szobrát, majd két évvel később bemutatták a Magasabb szempontból című, róla szóló filmet. Ma már külföldön, a lengyelországi Poznań-ban is utca őrzi nevét, emlékét. Mansfeld Péter ma már 1956 mártírjai között nyugszik Budapesten, az Új Köztemető 301-es parcellájában.

(Gál Vilmos)