MÁV 424 sorozatú univerzális gőzmozdony, 1924

A MÁV egyik legsikerültebb gőzmozdonysorozata a 424-es volt minden kétséget kizárólag. A magyar vasutasok és vasútbarátok körében a mai napig a legnagyobb népszerűségnek örvendenek.

A 424 sorozatú gőzmozdony tervezését még az első világháború alatt kezdték a MÁV megrendelésére. A 424-est fővonali univerzális mozdonyként tervezték, az első példányát 1924-ben gyártották a MÁV Gépgyárban (1925-től MÁVAG ) 122. szerkezetszámmal.

Az első 424-esek robosztus megjelenésűek voltak, leginkább a 601-esekre emlékeztetett a vonalvezetésük. Univerzális mozdonyként egyaránt továbbítottak gyors, személy és tehervonatokat. 

A mozdony rendkívül esztétikus lett, a magyar jellemzők is jól harmonizáltak: a magas kazánelhelyezés, a kétpántos kerek füstszekrényajtó és a jellegzetes ívelésű magyar sátor. A mozdonyhoz először R, később J, majd G jelű négy tengelyes szerkocsikat csatoltak.

A vasutasok hamar megszerették a 424-est, általában Bivalyként becézték, a Dunántúlon pedig Nurminak hívták a finn csodafutóhoz hasonlítva. A környező országokban pedig Vitéz volt a becenevük.

A 424-esek tömegméretű gyártása a második világháborúban indult be, az első export szállítmány 1943-ban készült Szlovákia részére.   Az export 424-esek közül a legmesszebb az Észak-Koreának 1953-54-ben szállított mozdonyok jutottak. 

Az utolsó 424-est 1958-ban gyártották a MÁVAG-ban.  1924 és 1958 között összesen 514 darabot gyártottak belőlük. A régebbi gyártású 424-eseket az 1950-es évek végén, illetve a hatvanas évek elején korszerűsítették, valamennyit átépítették és szélterelő lemezzel látták el. Ezzel egységes lett a 424-esek megjelenése, a fiatalabb vasútrajongók már csak ebben az állapotában látták a mozdonyokat.

A 424-esek a gőzkorszak végéig 1984 XII. 31-ig szolgálatban voltak, habár egyre fogyatkozó számban. A selejtezésük az 1970-es évek végén kezdődött és az 1980-as évek elején teljesedett ki.

Az 1985-től induló nosztalgiavonatok biztosították a feltámadást a 424-esek néhány példányának. A hétvégi esztergomi és balatoni nosztalgiavonatokat általában 424-esek vontatták.

A megmaradt 424-esek közül 10 mozdonyt állítottak ki a különböző állomásokon az 1980-as években. A legérdekesebb és az egyik legfontosabb a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum teraszán kiállított eredeti állapotába visszaalakított 424,001 pályaszámú gőzmozdony.