Medgyessy Ferenc, szobrászművész (Debrecen, 1881. január 10. – Budapest, 1958. július 20.)

Az eredetileg az Orvostudományi Egyetemen diplomát szerző Medgyessy Ferenc közvetlenül a diploma megszerzése után, 1905-ben kezdte művészeti tanulmányait a párizsi Julian Akadémián, majd Colarossinál, a Grand Chaumière szabadiskolában és az Académie des Beaux-Arts-on képezte magát. Mesterei: J. P. Laurens és J. C. Chaplain voltak. 1909–1910-ben Firenzében élt és dolgozott. Ez a két város, Párizs és Firenze, gazdag múzeumi gyűjteményeivel, műtárgyaival és élénk művészeti életével egész további munkássága szempontjából meghatározó jelentőségű volt. 1911-től haláláig a Százados úti Művésztelep lakója volt. 1915–1917-ben a galíciai fronton katonaorvosként működött, s katonai síremlékeket is készített. 1919-ben a proletár Képzőművészeti Tanműhely tanára volt. 1913-tól a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének, 1910–1914 között a budapesti, 1924–1927 között a debreceni Művészház tagja volt. A Képzőművészek Új Társaságának, és a debreceni Ady Társaságnak az alapítói között is szerepel. Számos díjat, kitüntetést kapott.

1910-ben már biztos művészi programmal érkezett haza, s ennek szellemében, meggyőződéssel kezdte el alkotói tevékenységét. Tudta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy egyéni stílust alakítson ki. Az ókori keleti művészetek egyszerűségét és fenségességét tekintette esztétikai normának, művészetében is ezt követte. Alkotásaiban technikailag is visszatért az etruszk, a római és a görög művészet megoldásaihoz.

Szobrait monumentalitás, dísztelenség, tömbszerűség és egy nézetre komponáltság jellemzi. Az archaikus korok mitológiai alakjai, témái és az alkotó, a dolgozó ember, a munka megjelenítése mellett a női test ábrázolása, és főleg a táncoló női alak volt egyik legkedveltebb témája. Az apró lépéssel jobbról balra tartó fiatal nőalak feje és lábai balra, vállai, felső teste és csípője szembe néz, testét lepelszerű fodrozódó ruha borítja, háta mögött két kezével lobogó drapériát tart. A szobor hullámzó mozgást érzékeltető kiképzése, felületjátéka és töretlen körvonala által a ritmikus, harmonikus mozgás plasztikai kifejezője. Az archaikus korok szobrászatának egyszerűségre és időtlenségre való törekvése érezhető a művön, így a tánc szimbolikus megjelenítésévé is válik.

Több szobron és domborművön dolgozta fel ezt a tematikát, általában több változatot készített ugyanarról a beállításról, évtizedeken át a kompozíciót eltérő méretekben is kivitelezte. A Táncosnő jól példázza, hogy Medgyessy kisebb plasztikái is monumentalitást hordoznak, ezért is voltak alkalmasak a nagyobb léptékű köztéri kivitelezésre.

Táncosnő, 1932; Bronz, 39,8 cm.