A cseresznye és a meggy őshazája Ázsia, a kínaiak már 3000 évvel ezelőtt termesztették, de ismerték az ókori Egyiptomban, Görögországban és a Római Birodalomban is. Plinius írásaiban (Kr. u. 1. század) nyolcféle „cseresznyefajtát” ír le, melyek között már meggyfélék is voltak. A római Birodalom bukását követően e gyümölcsfák ültetése egészen a 17. századig jelentősen visszaesett.

A magyar meggytermesztésnek fél évszázadon át ünnepelt primadonnája volt a Pándy-üvegmeggy. Eredetéről Angyal Dezső (1852-1936), a kiváló pomológus azt írja: „Származása bizonytalan, mindazonáltal legelfogadhatóbbnak látszik amaz általánosan elterjedt szájhagyomány, mely szerint eme kiváló meggyfajtát a múlt század derekán egy Pándy nevű huszárkapitány debreceni kertjében magról állította elő.” Később azonban más városok is vitatták ezt az állítást, Szentes is a magáénak tartotta a kedveltté vált fajtát.

A gyümölcs nemesítése és fajtakutatása a II. világháború után lendült fel és ebben jelentős szerepet vállaltak a gyümölcsnemesítés olyan kiváló képviselői, mint Angyal Dezső, Brózik Sándor, Fejes Sándor, Korponay Gyula, Magyar Gyula, Mohácsy Mátyás, Nyújtó Ferenc, Porpáczy Aladár, Szentiványi Péter, Tamássy István, Tomcsányi Pál. Évenkénti meggytermésünk európai- és világviszonylatban jelentős. Termesztési hagyományaink, a hazánkban tapasztalható alakgazdagság és beltartalmi értékei révén a meggy méltán sorolható a hungarikumok közé. Fajtáink többsége frissen is fogyasztható, a megtermelt termés jelentős része azonban feldolgozásra kerül (befőtt, dzsem, lé, tortameggy, bonbonmeggy stb.)

A meggynek valódi csonthéjas termése van, s a gyümölcstömeg fajtától függően 3-9 gramm lehet. A hazánkban ismert kétféle gyümölcstípus közül az „Amarella” meggy húsa világos, leve csaknem színtelen, a „Morello” típusra a sötétpiros hússzín jellemző, s ezek többsége festőlevű.

A legújabb kutatási eredmények alapján a meggy gyümölcse antibakteriális hatással rendelkezik, emellett jelentős mennyiségben tartalmaz antioxidáns hatású vegyületeket. Az Újfehértói Gyümölcstermesztési tájszelekcióból származó meggyfajták adják az országos szaporítás több mint 50 %-át. Ezek közül kiemelkedő fajták: Petri, Újfehértói fürtős, Éva, Kántorjánosi.

A nemesítő munkában Magyarország szerepe élenjáró. A klónszelekció már a 20. sz. első felében megindult Szakátsy Gyula, Korponay Gyula és Zatykó Imre irányításával a Pándy meggy és Cigánymeggy típusok begyűjtésével. E két fajtakör klónszelekciójában Brózik Sándor munkáját szükséges kiemelni (pl. ’Pándy 48’, ’Cigánymeggy 59’). Az északkelet-magyarországi tájfajták szelekciójában Pethő Ferenc, Szabó Tibor (pl. ‘Újfehértói fürtös’, ‘Debreceni bőtermő’) és Szőke Ferenc (’Petri’) szerzett érdeme­ket. További fajták kiválasztásában Kovács Sándor (‘Pipacs 1’), Apostol János (‘Csengődi’) munkássága említhető meg.

Hazánkban Maliga Pál által az 1950-es évek elején kezdett keresztezéses nemesítés eredményeként egyedülálló, széles érési szezont nyújtó magyar fajtaszortiment alakult ki, melyek közül pl. az ‘Érdi bőtermő’ a legjelentősebb fajtánkká vált. Munkáját Apostol János folytatja, nemesítési céljai között a betegségekkel szembeni ellenállóság is szerepel. A hazai termesztés szinte kizárólag a magyar nemesítési eredményekre alapozódik.

A Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermő Növények Tanszéken Kovács Sándor által a keceli termőtájból kiemelt ’Pipacs 1’ fajta állami elismerését a közelmúltban újították meg. Június végén szüretelhető, kiváló antioxidáns hatású cukrászipari célfajta. Gyümölcse középnagy, gömb alakú, világos színű, érdekes kesernyés-savas ízű. Világos gyümöcsszínével a torták tetején is jól díszít, s gyümölcssaláták nélkülözhetetlen összetevője. Fája erős növekedésű, szétterülő, bőtermő. Moníliával szemben toleráns.

Az Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Közhasznú Nonprofit Kft-nél és jogelődjeinél több, mint 60 éve folyik meggynemesítés. A nemesítési munkában első átütő sikert Maliga Pál érte el, aki keresztezéses nemesítéssel állított elő új meggyfajtákat. A nemesítés célja volt új, öntermékenyülő, különböző felhasználásra (friss vagy feldolgozott) alkalmas, hosszú szüreti időszakot átölelő fajtasorozat kialakítása.

A legfontosabb meggy fajták csoportosíthatók az érési idő szerint, melyek az alábbiak:

• Piramis: korai virágzású, kismértékben öntermékenyülő (cseresznye pollenadót igényel), június első napjaiban érik, termőképessége jó, húsa kemény, sötét kárminpiros, íze harmonikus meggyíz, fája középerős növekedésű, koronája ritka ágrendszerű, feltörekvő kúp alakú. Extra minőségű primőr meggy.
• Csengődi: középkorai virágzású, öntermékeny, június 8-10. körül érik, rendszeresen és bőven terem, termését csokrosan hozza, gyümölcse középes nagyságú, húsa középkemény, rostos, bőlevű, erősen festőlevű, sötétbordó, fája igen erős növekedésű, feltörekvő, majd a termés súlya alatt boltozatos korona alakul ki. Ellenálló a meggy legfontosabb betegségeivel szemben, ezért ökológiai gazdálkodásra, házi kertekben különösen ajánlott fajta.
• Érdi jubileum: középkésői-késői virágzású, öntermékeny, június 12. körül érik, rendszeresen terem, gyümölcse középes nagyságú, húsa kemény, hússzíne bordópiros, festőlevű, íze édes-savas, zamatos, fája középerős növekedésű, koronája középsűrű, gömb alakú. Kiváló beltartalmi tulajdonságai miatt friss fogyasztásra, konzervipari célra és mélyhűtésre egyaránt ajánlott.
• Érdi bőtermő: korai virágzású, öntermékeny, június 16-18. között érik, igen bőtermő, gyümölcse nagy, húsa középkemény, sötét bordó színű, íze kellemesen édes-savas, fája középerős növekedésű, koronája szétterülő gömb alakú. Sokoldalúan felhasználható, friss fogyasztásra, hűtő és konzervipari feldolgozásra egyaránt alkalmas.