Nagy Ferenc (Bisse, 1903. október 8. − Herndon, Virginia, 1979. június 12.)

Gazdálkodó, politikus, miniszterelnök. A református kisparaszti család hat elemit végzett, de annál ambiciózusabb, autodidakta fia a Pesti Hírlapban közölt cikkeivel országosan ismertté vált, szülőfalujáról szóló monográfiájával pedig a Faluszövetség pályázatán aranyérmet nyert.

21 évesen belépett az akkor kormányzó Egységes Pártba, 1928-1930 között már a párt Baranya megyei alelnöke, amikor kilépett és kibontotta egy új ellenzéki tömörülés, a Független Kisgazdapárt zászlaját; ennek 1930-1945 között főtitkára, sajtóorgánuma, a Független Kisgazda szerkesztője, 1939-től listás parlamenti képviselője volt. 1940-ben ő kezdeményezte a Magyar Parasztszövetség létrehozását is.

Háborúellenes parlamenti felszólalásai miatt Magyarország megszállását követően a Gestapo őt is letartóztatta, októberi szabadulásakor illegalitásba vonult. 1945 áprilisától az új nemzetgyűlés képviselője; újjáépítési miniszter, az Országos Földbirtokrendező Tanács alelnöke, 1945-1946 fordulóján a nemzetgyűlés elnöke; 1946 februárjától − 1947. május végi kényszerű lemondásáig − Magyarország miniszterelnöke.

A független, demokratikus, polgári berendezkedés híve volt, a szovjet megszálló hatóságok által támogatott Magyar Kommunista Pártot a választásokon 59%-ban legyőző kormánypártja kényszerű alárendeltje volt a kelet-európai valóságnak. A pártközi értekezleteken hozott megállapodások szentesítése mellett ugyanakkor sikeresen irányította az újjáépítést, leküzdötte a hiperinflációt, mérsékelni próbálta a pártharcokat, a békeszerződések megkötéséig a kommunistáknak tett sorozatos eredményekkel próbálta az országot megvédeni a még nagyobb történelmi kataklizmától.

Tárgyalt Moszkvában, Londonban és Washingtonban Erdély hovatartozása és a határon túlra szakadt magyarokat védő Kisebbségi Kódex érvényesítése, továbbá az amerikai zónába került magyar aranykészlet visszajuttatása érdekében. Kormányzata alatt a gazdasági irányítás a Magyar Kommunista Párt befolyásolta Gazdasági Tanács kezében összpontosult. Korlátok közt támogatta az állami tulajdon kiterjesztését, de a nagybankok államosításának gondolatát elvetette. A látszólagos belpolitikai béke érdekében hozzájárult, hogy kommunista követelésre kizártak kisgazda politikusokat pártja vagy a képviselők soraiból. A kisgazdapárt csekély értékű törvényhozásbeli többségének súlyát növelte volna, ha sikerül − a Baloldali Blokk tömörülésének ellentételeként − a Nemzeti Parasztpárttal parasztegységfrontot alkotni, de az ottani belső baloldal ezt is megakadályozta.

A köztársaság ellenes összeesküvés koholt vádja alapján fellépő, Magyar Kommunista Párt vezette erőszakszervezetek (Belügyminisztérium, s a tőle függetlenedő Államvédelmi Osztály) szovjet segítséggel elhurcoltatták Kovács Béla kisgazda főtitkárt, nemzetgyűlési képviselőt.  Nagy Ferenc személyi titkárának, Kapócs Ferencnek letartóztatása után Svájcba ment szabadságra, hogy kivárja a békeszerződés létrejöttét, mely után − reményei szerint − a szovjet megszállás véget ér és Magyarország folytathatja polgári nyugati irányú továbbfejlődését. Rákosiék ekkor fiával zsarolva lemondatták, ő családjával az Amerikai Egyesült Államokba távozott, ahol a virginiai Herndonban telepedett le

Viszontagságait „Küzdelem a vasfüggöny mögött” beszédes címmel adta ki angolul még 1948-ban New Yorkban. Különböző emigrációs szervezetek alelnöke, elnöke (Nemzetközi Parasztunió, Európai Rabnemzetek Közgyűlése stb.). A következő évtizedben a Berkeley Egyetem díszdoktoraként (1970) több száz amerikai főiskolásnak, egyetemistának tartott előadást. 1970-ben vonult vissza, de amerikai körökben támogatta a magyar Szent Korona visszaszolgáltatását. Készült is Magyarországra, de hazalátogatását megakadályozta hirtelen halála.

(Ihász István)