Nemes Tihamér, mérnök, kibernetikus (Budapest, 1895. április 29. – Budapest, 1960. március 30.)

1917-ben szerzett mérnöki diplomát Budapesten. Először a Lloyd Repülőgépgyár mérnöke, majd 1921-től a Telefonhírmondó Rt. főmérnöke. Ettől kezdve a híradástechnika kiemelkedő művelője. 30 éves korában az Elektromos és Finommechanikai Rt. igazgatója.

1929-től a Magyar Posta Kísérleti Állomásán dolgozik, többek között a CB-35 telefonkészülék egyik tervezője. 1930-tól foglalkozik televíziózással, melynek első hazai kísérleteiben is részt vesz. 1938-ban színes televízióra jelentett be szabadalmat.

Számos találmánya, gondolatkísérlete a 30-as, 40-es években még nem is önállósult kibernetika tudománya felé mutat, többek között az emberi és gépi analógiákat kutatva jut el a beszédíró gép, a járógép, a sakkfeladványt megoldó gép gondolatához. Zsebben elférő logikai gépet is készített. Elképzelései a saját korában még visszhangtalanok maradnak.

Az '50-es évek elejétől az MTA keretében kibernetika aspiránsokat nevel, hosszú éveken át tanít a Műegyetemen is. Ismét részt vesz a magyar televíziózás elméleti kidolgozásában és első üzemi kísérleteiben.

Legnagyobb hatású könyve, a Kibernetikai gépek már halála után jelent meg, anyagát barátai állították össze jegyzeteiből, írásaiból. Jelentőségét halála után fedezték fel. 1985-től nevét viseli az országos középiskolai számítástechnikai tanulmányi verseny is.

Az utókor ítélete szerint számos kutatása (a műöntudat, műfigyelem, stb.) azt célozta, hogy a gépeket emberibbé tegye, s ezzel az ember számára is jobb műszaki környezetet teremtsen.