Neumann János (John von), matematikus, vegyészmérnök (Budapest, 1903. december 28. - Washington, D. C., 1957. február 9.)

Neumann jómódú családból származott, és a budapesti evangélikus gimnáziumban végezte középiskoláit. Ezt követően 1921-től a budapesti egyetem bölcsészkarán hallgatott matematikát, a zürichi műszaki főiskolán pedig vegyészmérnöknek tanult. 1925-ben kapta meg vegyészmérnöki oklevelét, egy évvel később pedig „summa cum laude” doktorált matematikából.

Közvetlenül ezután Neumann Németországba ment, a berlini egyetemen habilitált, és 1929-ben a matematika magántanára lett a hamburgi egyetemen. 1930-ban a Princeton-i egyetem vendégprofesszori meghívása alkalmából járt először az USA-ban. Neumann 1931-ben elhagyta Németországot, és feleségével véglegesen az USA-ba költözött. Princetonban telepedett le, ahol állást kapott az egyetemen, a híres Institute for Advanced Studies-ban.

Itt Neumann a kvantummechanika matematikai alapjaival foglalkozott, amiről 1932-ben monográfiát írt. Foglalkozott továbbá a ballisztika és a hidrodinamika matematikai problémáival. A II. világháború alatta részt vett a Manhattan Project-ben, ahol gyorsabb tárolható számológépek fejlesztésén dolgozott, és 1944-ben megalkotta az EDVAC (Electronic Discrete Variable Automatic System) számítógép tervét, amelyet 1952-ben üzembe helyeztek. A háború után tagja lett az Atomenergia Bizottságnak, és továbbra is foglalkozott a programozás kérdéseivel.

Neumann számos kitüntetést kapott (többek között Einstein-érmet és Fermi-díjat). Amikor Eisenhower elnök átadta neki a „Szabadság-Szolgálati Érmet”, csontrák megbetegedése miatt már tolószékbe kényszerült.