Orbán Ottó, költő, műfordító, esszéista (Budapest, 1936. május 20. – Szigliget, 2002. május 26.)

Apját elveszíti a világháborúban, a háborús árvákat nevelő Gaudiopolisban nevelkedik 1945 és 1950 között. 1956-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–könyvtár szakán kezdi meg egyetemi tanulmányait. 1958-ban idegösszeroppanással kórházba kerül, később nem folytatja az egyetemet, nem szerez diplomát. Szabadfoglalkozású íróként él, az 1980-as években a Kortárs folyóirat rovatvezetője, a kilencvenes években főmunkatársa. 1998-tól az Élet és Irodalom munkatársa. Tanulmányutat tesz Indiában (1968), tapasztalatairól az 1973-as Ablak a Földre kötetben számol be. Később eljut az Egyesült Államokba (1976), majd meghívott tanárként többször visszatér az USA egyetemeire.

Kétszeres József Attlila-díjas, 1992-ben a Kossuth-díjat is megkapja. Pályája kezdetén csodagyereknek tartják, már diákkorában is jól versel, lapot szerkeszt. Első kötete megjelenésekor még csak huszonnégy éves (Fekete ünnep). Korai költészetének fő motívumai a háború, az árvaság, az üldöztetés; mindez a képi és érzelmi gazdagság és az áttételesen vallomásos líra nyelvén, de tárgyiasítva, az emberi lét kiszolgáltatottságának távlatában. A hetvenes évek elejétől egyre több műfordítást készít, főként angol-amerikai és spanyol nyelvű költőktől. Aranygyapjú címmel adják ki versfordításait.

A hetvenes évek második felétől költészetének meghatározó modalitásává az irónia válik, miközben a törekvés a formai pontosságra a költészet különféle korszakait állítja egymás mellé, vegyítve a klasszikus és a modern vershagyományokat. A modernség versnyelvének metaforikussága nála a köznyelvi, az élőbeszédszerű, az ironikus ellenpont révén újul meg, ám a költészet méltósága és emelkedettsége sem számolódik fel egészen az önirónia elbizonytalanító gesztusai révén.

A nyolcvanas évektől Orbán költészete a magyar vershagyomány mind szélesebb körét integrálja saját versbeszédébe, a költői szerepváltozatoktól a versformákon át a hangnemi változatokig. A heterogén poétikai elemekből olyan költői világot épít fel, amely egymástól igen különböző líraolvasási formák számára bizonyul jelentésesnek. 2002. május 26-án, hatvanhat éves korában hunyt el.

Ajánlott vers: Szép nyári nap, a párkák szótlanul figyelnek

http://tinyurl.com/la9wl5e