Örkény István, író, drámaíró (Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.)

Jómódú polgári családban született, apja patikus volt. A Piarista Gimnáziumban érettségizik, majd – apja sugallatára – a Műegyetem vegyészmérnöki karán kezdi meg felsőfokú tanulmányait. Később átiratkozik gyógyszerész szakra, ahol 1934-ben szerez diplomát. Első írásai a barátaival alapított és szerkesztett Keresztmetszetben jelennek meg. Később kapcsolatba kerül a Szép Szó körével, Forradalom című novellája József Attila javításaival jelenik meg a lapban. Első kötetéről Szerb Antal ír elismerő kritikát a Nyugatban. 1941-ben munkaszolgálatosként a doni frontra kerül, a következő évben szovjet hadifogságba esik. Fogsága alatt keletkeznek a tapasztaltakat szociografikus jelleggel, dokumentarista prózában megörökítő munkái, az Emlékezők és a Lágerek népe.

1946-os hazaérkezését követően nagy lendülettel veti magát az írói munkába: a Szabad Nép belső munkatársaként dolgozik, rövidprózája jelenik meg a Magyarokban, az Újholdban, az Új Magyarországban, a Csillagban és a Forumban. 1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja. Az 56-os forradalom idején a Magyar Írók Szövetsége elnökségének tagja, október 30-án ő mondja a Szabad Kossuth Rádió beköszöntőjét. Forradalmi ténykedése miatt 1958-ban tiltólistára kerül, 1963 novemberéig az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár alkalmazottjaként dolgozik.

Az 1956 utáni publikációs tilalmát megtörő első kötete (Jeruzsálem hercegnője, 1966) irodalmi szenzációvá válik. Helyet kaptak benne társadalmi szatírák (Hunnia Csöködön), groteszk életképek, valamint az ún. egyperces novellák első ciklusa és a Macskajáték című kisregény. 1967-ben József Attila-, 1973-ban Kossuth-díjat kap, ugyanakkor a Pisti a vérzivatarban című drámája tízévi betiltást követően kerülhet csak színre magyar színpadon.

Kezdő íróként az eltérő értékrendek feszültségét viszi színre frivol-ironikus hangnemben. A hallgatás évei alatt a leírás elhagyásával, a cselekmény tömörítésével, az írás lényegének tekintett drámaiságra koncentrálva alakít ki új műfaji kereteket. Az írói védjegyévé vált egyperces novella legsikerültebb darabjai miniatűr esztétikai groteszkek (Egyperces novellák, 1967). Az elbeszélői jelenlét redukáltsága és az ironikus hangvétel talányossá teszi e rövidprózát, mely a köznapi szituációkat és a mindennapok nyelviséget idéző alakításmód révén az irodalmiság új lehetőségeit aknázza ki. Az eredetileg kisregénynek készült Macskajáték (1963) és a Tóték (1964) drámaváltozata bejárta a világ színpadait. A Pisti a vérzivatarban groteszk színjáték (1969-1979), a kor színházi nyelvét merészen meghaladó dramatikus szöveg.

Ajánlott dráma: Tóték

http://mek.niif.hu/06300/06350/06350.htm

Ajánlott próza: Egyperces novellák

http://mek.niif.hu/06300/06345/06345.htm