Ottlik Géza, író, műfordító (Budapest, 1912. május 9. – Budapest, 1990. október 9.) 

 

Nemesi családban született.. Az ükapa, felső-ozoróczi és kohanóczi Ottlyk György Thököly ezredeskapitánya, majd Rákóczi brigadérosa és főudvarmestere volt, önéletírása 1663-ból maradt fenn. Apja magas rangú belügyminisztériumi tisztviselő, aki fia születése után egy évvel váratlanul meghal. 1923 őszén édesanyja – a biztos pálya reményében – beíratja a kőszegi Hunyadi Mátyás katonai alreálba, ahonnan 1926-ban a fővárosi katonai főreáliskolába kerül. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója lesz. A tanulás mellet újságíró-gyakornok az Új Nemzedék szerkesztőségében.

 

1931-ben jelennek meg első írásai a Napkeletben. 1932-ben elvállalja a Budapesti Hírlapnál a bridzsrovat szerkesztését, s ezt követően számos alkalommal tudósít bridzsversenyekről. 1939-ben jelenik meg először írása a Nyugatban (A Drugeth-legenda), és Ottlik maga is ettől az időponttól számítja írói pályája kezdetét. A háború alatt légoltalmi tisztként teljesít szolgálatot. 1944-ben a Magyar Csillagban jelennek meg részletek a Hajnali háztetőkből. 1945 januárjában Budapest ostroma alatt meghal katona- és írótársa, Örley István, akinek alakja bizonyos fokig hozzájárul az Iskola a határonban megjelenő szereplők megformálásához.

 

1945-től a Magyar Rádió Irodalmi osztályán dolgozik, ahonnan 1947-ben elbocsátják. 1945 és 1957 között a Magyar PEN Klub titkára. Gödöllőn, majd Budapesten él, fordít, főleg angol és amerikai klasszikus és modern szerzőket. 1959 májusában befejezi az Iskola a határon végeleges szövegét. 1970-ben Lengyel Péter tollából lát napvilágot az az írás, amely Ottlik Iskolájára tereli a szakma és a nagyközönség figyelmét. 1979-ben adják ki angol nyelvű bridzs-könyvét, melyet Hugh Kelseyvel közösen ír. Esszé- és tanulmánykötete (Próza) 1980-ban lát napvilágot. 1985-ben Kossuth-díjat kap, részt vesz az Astoria Szállóban az Örley Kör megalakulásán. 1990-ben, hónapokig tartó betegség után, október 9-én meghal. Halála után, 1993-ban jelenik meg Buda című regénye.

 

Ottlik művei azt a polgári, intellektuális hagyományt írják tovább, amely a Hét körének, főként Ambrus Zoltánnak a kezdeményezésére indul útjára és a Nyugat körében, Kosztolányi Dezső prózájában teljesednek ki. Regénye, az Iskola a határon a magyar irodalomban a hetvenes-nyolcvanas években lezajló prózafordulatot készíti elő, s e kor kultuszregényévé válik. Az Iskolát a megírás, a rögzítés lehetőségeivel kapcsolatos regényen belüli problémafölvetések, valamint azok reflexiók teszik egyedivé, amelyek a nyelvi megszólaltathatóság és elbeszélhetőség határaira kérdeznek rá. 

 

Ajánlott művek: Iskola a határon

 

http://mek.oszk.hu/02200/02285/02285.htm

 

Próza