Páger Antal, színész (Makó, 1899. január 29. – Budapest, 1986. december 14.)

Műkedvelő előadáson tűnt fel. Pályáját vidéki társulatokban – Székesfehérváron (1919–1922), Kecskeméten (1922–1924), Pécsen (1924–1925), Nagyváradon (1925–1926), Szegeden (1926–1930) – kezdte. Ezt követően Budapesten az Andrássy úti Színházban (1931–1932), a Magyar Színházban (1931–1932, 1934), a Belvárosi Színházban (1932–1937), a Budai Színkörben (1936) és a Művész Színházban (1937) szerepelt. 1937–1939-ben a Vígszínházban, 1939-ben a Nemzeti Színházban és a Belvárosi Színházban, 1941–1942-ben az Andrássy Színházban, 1943-ban az Új Magyar Színházban lépett fel.

1944 végén elhagyta Magyarországot. 1948–1954 között Argentínában a Magyar Színjátszó Társaság vezetője. Az emigrációban festéssel is foglalkozott; képeiből kiállításokat rendezett. 1956 szeptemberében visszatért Budapestre. A Magyar Néphadsereg Színházának, majd a Vígszínháznak volt a tagja. Táncoskomikusként kezdte pályáját, a színházvezetők azonban csakhamar felfigyeltek kivételes jellemábrázoló tehetségére. Az 1930–1940-es években a színpadon és filmvásznon számos paraszti és népi eredetű figurát formált meg emlékezetesen. Szokatlan gesztusai, furcsa, rekedtes hangja, tökéletes átváltozó képessége klasszikus szerepekben is érvényesült.

Díjak, elismerések: Kossuth-díj (1965), kiváló művész (1963).

Fontosabb szerepei: Styx Jankó (Offenbach: Orfeusz az alvilágban); Percy D’Avencourt (Benatzky: Az esernyős király); Dauphin (Shaw: Szent Johanna); Liliom (Molnár Ferenc); Zoltán (Bókay János: A feleség); Bors István (Hunyady Sándor); Kántor János (Kodolányi János: Földindulás); Taláros úr (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Az író (Mesterházi Lajos: A tizenegyedik parancsolat); Starbuck (Nash: Az esőcsináló); Bolkonszkij herceg (Tolsztoj–Piscator: Háború és béke); Karenin (Lev Tolsztoj–Horvai István–Németh László: Karenina Anna); Turai (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban); Atyus (Williams: Macska a forró bádogtetőn); A vándor (Szörényi Levente–Bródy János: Kőműves Kelemen); Bódog (Szakonyi Károly: Adáshiba); Lapaglia (Nikolaj: Hárman a padon); Eugéniusz (Mrożek: Tangó).

Ismertebb filmjei: Ítél a Balaton (1932); Egy lány elindul (1937); Döntő pillanat (1938); Bors István (1939); Dr. Kovács István (1941); András (1941); Földindulás (1939); Igen vagy nem? (1940); Dani (1957); Don Juan legutolsó kalandja (1958); Kálvária (1960); Fűre lépni szabad (1960); Felmegyek a miniszterhez (1961); Mici néni két élete (1962); Isten őszi csillaga (1962); Elveszett paradicsom (1962); Hattyúdal (1963); Pacsirta (1963); Húsz óra (1964); Az orvos halála (1966); Utószezon (1966); Isten hozta, őrnagy úr (1969); Fuss, hogy utolérjenek! (1972); Nyulak a ruhatárban (1972).

Irodalom: Gergely Ágnes: A nyolcvanéves Páger Antal (Tükör, 1979. január); Bogácsi Erzsébet: Beszélgetés Páger Antallal (Magyar Nemzet, 1981. július 26.); Gergely Ágnes: Ami nyolcvan év alatt történik (Gergely Ágnes: Huszonegy, 1982); Molnár Gál Péter: Páger 85 (Kritika, 1984); Gách Marianne: „Az én sorsom talán tanulságos…” Beszélgetés Páger Antallal (Film, Színház, Muzsika, 1984. január); Koltai Tamás: Páger Antal alakváltozásai (Kritika, 1987); Molnár Gál Péter: A Páger-ügy (1988); Kutasi Kovács Lajos: Makói vándorszínész Dél-Amerikában (Délvilág, 1990. november); Emlékezés Páger Antalra (szerkesztette Tóth Ferenc (Makó, 1992); Kutasi Kovács Lajos: Páger Antal rajzai (Új Horizont, 1993).