Orosz Adél, magántáncos, pedagógus, balettigazgató (Budapest, 1938. március 17. – )

1947-től 1950-ig a budapesti Operaház balettiskolájában tanult, majd 1950–1954 között az Állami Balett Intézetben Nádasi Ferenc tanítványaként. 1959-ben a leningrádi Kirov Színház mestereitől, Dugyinszkajától és Puskintól kapott szakmai továbbképzést. 1954-ben szerződött a budapesti Operaházhoz, ahol 1957-ben kinevezték magántáncosnak. Sokoldalú táncosnő rendkívül biztos és virtuóz technikával, természetes és eleven előadásmóddal. A társulat vezető szólistája volt, aki számos partner oldalán magas színvonalon alakította szerepeit, állandó partnerével, Róna Viktorral.

Jelentősebb szerepei: Mária A diótörőben (Vajnonen, 1957), címszerep a Giselle-ben (Lavrovszkij, 1958), Odette-Odilia A hattyúk tavában (Messzerer, 1958), továbbá Auróra a Csipkerózsika (Guszev, 1967), Flavia a Spartacus (Seregi László, 1986) című balettekben. Főszereplő volt a Coppélia és a Keszkenő című Harangozó-koreográfiákban. Címszerepet táncolt a Rómeó és Júlia Lavrovszkij-féle táncadaptációjában, Zarémát, illetve Máriát A bahcsiszeráji szökőkút című Zaharov-balettben. Királykisasszony A fából faragott királyfiban (1970), Seregi László első koreográfiai verziójában, s a Horváth Ádám rendezte filmváltozatban. Lise A rosszul őrzött lány című  vígbalettben (Ashton, 1961), Taglionit alakítja Dolin Pas de quatre című egyfelvonásosában (1974). 1984–1988 között az Operaház balettigazgatója volt. Több portréfilmet készítettek róla (Berlin, 1963; Dánia, 1964; Magyarország Róna Viktorral, 1967; Az életre táncoltatott lány – Banovics Tamás, 1964).

Díjak, elismerések: Liszt-díj (1961), Kossuth-díj (1965), érdemes művész (1972), kiváló művész (1976).