Petőfi Sándor, költő, politikus (Kiskőrös, 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.)

Petrovics István mészárosmester és Hrúz Mária fia, 1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Szülei nyelvismeretet, klasszikus műveltséget nyújtó, színvonalas iskolákba járatják, ám az 1838-as árvíz és vállalkozási balsikerek csődbe viszik a családot, Petőfi tizenöt évesen színházi mindenesként, házitanítóként tartja el magát, Sopronban gyalogos katonának áll, de egészségügyi okok miatt alkalmatlannak nyilvánítják.1841 őszétől egy tanévet tölt a pápai kollégiumban, ekkor már rendszeresen ír verseket, először még Petrovics Sándor néven.

1842 májusában Bajza József az Athenaeumban közli A borozó című versét. Kisebb színházi sikerek, vándorszínészkedés, nyomorgás, állástalanság közepette 1843 tavaszán az Országgyűlési Tudósításokat körmöli Pozsonyban, német nyelvű regényeket fordít. Vörösmarty Mihály felfigyel tehetségére, a Nemzeti Körrel együtt támogatja kötete megjelenését. Innen számítható költői rangjának a korban szokatlan mértékű elismerése. 1844 júliusától a Pesti Divatlap segédszerkesztője lesz, s még ugyanazon évben két elbeszélő költeményét, A helység kalapácsát és a János vitézt is megjelenteti. (Ez utóbbit a hagyomány szerint  nap és 6 éjszaka írta meg.)

1845 az útkeresés, a kísérletezés korszakát hozza: ekkor írja a felvidéki barangolását bemutató Úti jegyzeteket és egyetlen drámáját, a Tigris és hiénát. Ekkor születik egyetlen regénye, A hóhér kötele, illetve az életműben egyedülálló, filozófiai reflexiókra hangolt Felhők című versciklusa. 1846 tavaszán fiatal írókból Tizek Társasága néven érdekszövetséget szervez. Ez év nyarán előkészíti az Összes költemények kiadását, mely példátlan sikert arat. Az irodalomkritikák nevét Béranger-vel, Heinével, Shelley-vel együtt emlegetik, politikai verseire – Palota és kunyhó, A XIX. század költői, A nép nevében – a konzervatív sajtó is felfigyel, titkosrendőri jelentésekben „túlzó radikális”-nak, „nemzeti költő”-nek minősítik.

1847 őszén feleségül veszi Szendrey Júliát. Az 1848. március 15-én a Pilvaxban és a nyomda előtt elszavalt Nemzeti dal a 12 ponttal együtt a népakarat kifejezője lesz, ám radikális nézetei miatt választási kudarc éri, politikai konfliktusai támadnak. Epikus költeménye, Az apostol ezek művészi feldolgozása. Katonának áll, a szabadságharc alatt századossá nevezik ki, Bem tábornok alatt szolgál. A fehéregyházi ütközetből menekülve veszti életét Segesváron, 1849. július 31-én, mintegy beváltva az Egy gondolat bánt engemet… jövendölését.

Közvetlen hangvételű, köznyelvi kifejezéseket művészi erővel alkalmazó költeményeiben irodalmivá lényegítette a népköltészetet. Személye a szabadságeszmének és a költő fogalmának megtestesítőjévé vált a magyar irodalomban.

Ajánlott vers: Szeptember végén

http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184707.htm#116