Petri György, költő, műfordító, újságíró (Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.)

Perl György néven született tisztviselőcsaládban. Gyerekkorától ír verseket, melyeket a Toldy Ferenc Gimnázium diákjaként az iskola lapjában közöl. Az egyetem előtt újságíróskodik a szolnoki Néplapnál, a pszichiátria érdekeli, 1963-ban jelentkezik Benedek István intapusztai elmegyógyintézetébe, hogy ápolóként szerezzen tapasztalatot. 1966-ban iratkozik be az ELTE magyar–filozófia szakára. Élénk érdeklődéssel fordul többek közt Marx és Engels filozófiai munkái felé, fokozatosan eszmél rá az idealista elmélet és a visszás gyakorlat különbségeire. Baloldali értelmiséginek tartja magát, de fontos számára a gondolat szabadsága. Nyíltan szolidáris a cseh polgárjogi mozgalommal, mindkét Chartát aláírja (1977-ben és 1979-ben). Kötetben először 1969-ben, A költők egymás közt című antológiában jelennek meg versei, Vas István bevezetőjével. A Magyarázatok M. számára (1971) című első önálló kötete már kiforrott költőnek, szabad gondolkodónak mutatja.

Az évtizedfordulón a demokratikus ellenzék tagjaként aktívan politizál, bátran vállalja a fennálló renddel szembeni konfrontációt. Ekkor születnek az Örökhétfő (1981) alkalmi politikai versei. Egyik alapító szerkesztője az 1981-ben megindult, majd 1989-ig szamizdatban működő Beszélő című folyóiratnak, 1988-ban alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének, ahonnan 1994-ben kilép, és a politizálástól visszavonul. Az 1989-ben meginduló Holmi című irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának haláláig tagja és a lap állandó szerzője. 1991-ben a Szépirodalmi Kiadónál jelennek meg összegyűjtött versei. Molière és Brecht újrafordításait nagy sikerrel játszották és játsszák ma is a színházak.

1998-ban gégerákot állapítanak meg nála, tudatosan készül a halálra. 1999-ben Amíg lehet címmel, utolsó verseit szerkeszti kötetbe. 2000. július 16-án hunyt el Budapesten. Akarata szerint Dunaalmáson temetik el.

Indulására József Attila költészete volt erős hatással, majd leginkább T. S. Eliot és K. P. Kavafisz művei. A lírai hagyománnyal folytatott párbeszédben alakította ki költészete közvetlen, élőbeszédet imitáló versnyelvét. A vers a tiltott szó kimondásnak is terepe, mégsem puszta politikai gesztus. Verseiben a hétköznapok, a mindennapi emberi létezés alaphelyzeteit, groteszk szituációt idézi meg, telve iróniával, provokatív beállításban. Nagy hangsúlyt helyez a magasztos költői szerep, a pátosz lebontására.

Ajánlott vers: A szerelmi költészet nehézségeiről

http://tinyurl.com/pydhwwo