Magyarországon mindig a ponty volt a meghatározó faj a haltermelésben. Ebből adódóan tenyésztése jelenős múltra tekint vissza. A hazai pontytenyésztés kezdeti szakaszában fontos szerepet játszottak a külföldön nemesített fajták, mint például a Lausitzi vagy az Aischgründi. Az előbb említett külföldi fajták honosítása után a ponty nemesítése elsősorban a nagyobb tógazdaságokban kezdődött el. A piaci igényekhez való alkalmazkodás, a tenyésztői-, nemesítői munka eredményeképpen a jelentősebb hazai tógazdaságok többsége az 1950-es évek végére már rendelkezett saját tájfajtával, mint például a Sumonyi, Palkonyai, Tatai, Bikali stb.

A 70-es években megjelentek az első hazai pontyhibridek, melyek 15-20%-al jobb eredményt értek el a termelésben, mint a létrehozásukhoz használt eredeti fajták. A hibridek megjelenése ugyancsak segítette a tájfajták kiszorulását a termelésből, és ezzel együtt létüket is fenyegette. A keveredési, kiszorulási folyamat megindulása előtt vetődött fel egy élő ponty génbank létrehozásának terve. Dr. Bakos János a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézetben összegyűjtötte a főbb Magyarországi fajtákat. Később a génbank további magyar és külföldi tájfajtákkal, fajtákkal bővült. A génbank feladata kezdetben a nemesítési, keresztezési és hibridizációs munkákhoz szükséges különböző genetikai hátterű pontyfajták előállítása volt. Később a génbank szerepe is megváltozott. Fő feladata a megőrzés, a különböző pontyfajták, tájfajták eredeti genetikai háttérrel való fenntartása volt. A génbankban ma 16 hazai és 12 külföldi pontyfajtát őriznek.

A Halászati és Öntözési Kutatóintézetben 3 olyan ponty-hibridet nemesítettek, melyek hosszú ideig fontos szerepet játszottak a köztenyésztésben, arányuk elérte a teljes termelt mennyiség 80 %-át. Ezen hibridek a szarvasi 215-ös tükrös ponty, a szarvasi P-31 es és P-34-es pikkelyes pontyok.

Először 1979-ben a Szarvasi 215-ös tükrös hibrid pontyot állították elő, amely az intenzív - sűrű népesítésre, takarmányozásra, trágyázásra alapozott - tógazdasági termelés kiváló fajtája. Legfontosabb tulajdonságaiban, mint a gyors növekedés, kedvező takarmányértékesítés, magas megmaradási százalék, jó húsminőség, mintegy 20-25%-kal biztosít jobb termelési eredményt a hagyományos tájfajtáknál.

Ezután 1984-ben a Szarvasi P.31-es pikkelyes hibrid ponty kapott állami elismerést. Ez a hibrid kiváló alkalmazkodóképessége folytán nemcsak az intenzív tógazdasági termelésben, hanem a természetes vizek, víztározók, holtágak, extenzíven kezelt horgászvizek halasításában is jó eredményeket biztosít.

1992-ben a Szarvasi P.34-es pikkelyes hibrid is elismerést nyert. A hibrid apai vonalát az Amur folyóban őshonos vadponty képezi, míg anyai vonalát egy Szarvason nemesített pikkelyes tájfajta. A hibrid az apai vonaltól külső megjelenésében a megnyúlt testformát, termelési tulajdonságaiban a jó természetes táplálék válogatóképességet, a magas megmaradási százalékot és a vadpontyokra általánosan jellemző alacsony zsírtartalmat örökölte, az anyai vonala a gyors növekedést, valamint a jó takarmányértékesítő-képességet vitte a hibridbe.

A fenti képen Szarvasi P.34-es ponty látható.