Puskás Tivadar, mérnök, feltaláló (Pest, 1844. szeptember 17. – Budapest, 1893. március 16.)

Mérnöki tanulmányait Bécsben kezdte meg, majd a műegyetemen tanult. Családja elszegényesedése miatt tanulmányait nem tudta befejezni, ezért 1866-ban Londonba ment, majd Bécsben vállalt állást. 1873-tól az Amerikai Egyesült Államokban próbált szerencsét, később visszatért Európába, ahol távíróközpont tervei foglalkoztatták. Itt vette hírét a telefon feltalálásának.

Visszautazott New Yorkba, ahol meggyőzte Thomas Edisont arról az elképzeléséről, hogy egy központ segítségével tetszőleges számú ember egyidejűleg használhatja a telefont. Edison munkatársa lett, majd 1877 és 1886 között európai képviselője volt. Elvei szerint valósultak meg az első telefonközpontok 1878-ban Bostonban, majd 1879-ben Párizsban. 1879-ben hazatért, és öccsével, Puskás Ferenccel 1881-ben megkezdte a monarchia területén a telefonközpontok felépítését. Öccse halála után (1884) átvette a pesti telefonhálózat vezetését. 1886-ban Baross Gábor miniszter államosította a telefonhálózatot, és azt Puskásnak adta bérbe.

Puskás Tivadar 1892-ben szabadalmaztatta legjelentősebb találmányát, a telefonhírmondót, amely a mai rádió elődjének számít. Fiatalon hunyt el, szívrohamban. Zaklatott idegrendszere egy nap felmondta a szolgálatot, a tünetei a mai pánikbetegséghez fogható kilátástalan helyzeteket idéznek. Üzleti útra készülődött, de március 16-án, Hungária Szállóbeli lakásán szívrohamban meghalt. Halálának hírét az általa megalapított Telefonhírmondó „repítette világgá”.

Párizsban Thomas Edison találmányainak terjesztésével foglalkozott, de arra nincs adat, hogy – mint később felmerült – Edison mérnöke lett volna a New York melletti Menlo Parkban. Az öreg Edison 1911-ben Budapestre látogatva azt állította, Puskás volt az első, aki – harminc évvel korábban – felvetette a telefonközpont gondolatát. Erre azonban semmi egykorú forrás nem utal; sem Puskás nem állította magáról, sem a lelkes, 1893-as méltató cikkek, hogy ő a telefonközpont feltalálója lenne. Erre a technikatörténészek szerint azért sem volt szükség, mert annak elve megegyezik a távíróközpontéval, azt pedig F. M. A. Dumont francia mérnök 1850-ben szabadalmaztatta. Edison talán a Telefonhírmondóra emlékezett, mely valóban egy telefonokból álló, központi egység köré szervezett találmány, csakhogy jóval nagyobb jelentőségű, mint a telefonközpont: ez volt az eddig ismert első elektronikus hír- és műsorszolgáltató közeg a világon, a rádió és internet őse. Ezt valóban Puskás Tivadar találta fel, szabadalmaztatta is, és Budapesten működött a világon először 1893-ban.

Edison szerint a telefon tesztelésénél Puskás Tivadar használta elsőként a („hallom” szóból származó) halló szót, amely a telefonálásnál azóta az egész világon elterjedt. A "Halló" szó nem azonos az angol "Hallo"=helo üdvözlő szóval, ezt már Edison és Puskás is több helyen leírta.