Rév István Árpád, grafikus, bábművész, bábszínház-igazgató (Budapest, 1898. április 23. – Budapest, 1977. július 26.)

A düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián szerzett rajztanári és grafikusi oklevelet. Hazatérése után előbb reklámgrafikusként tevékenykedett, majd játékkészítő műhelyt alapított, lakberendezési tárgyakat tervezett, mesterhegedűket készített, szobraival, grafikáival rendszeresen szerepelt képzőművészeti kiállításokon. 1930-ban kezdett a bábjátékkal komolyan foglalkozni: darabokat írt, népmeséket dolgozott át, bábokat készített, színpadot épített. Műtermébe hívta alkalmi közönségét: gyerekeket, különböző érdeklődésű felnőtteket, hogy kialakíthassa saját bábdramaturgiáját.

1941-ben megteremtette Magyarország első állandó művészi bábszínházát Nemzeti Bábszínjáték néven, amelynek egy személyben igazgatója, rendezője, tervezője, dramaturgja volt. Rév hosszas műtermi kísérletezés során kialakított és szabadalmaztatott egy sajátos billentyűs bábtechnikát, amely a báb sokféle, rendkívül aprólékos mozgását teszi lehetővé. A mívesen faragott, díszes ornamentikájú ruhákba öltöztetett Rév-bábuk – ha a játék úgy kívánta – szeme-szája is mozgott. A Podmaniczky utca 8. szám alatt megnyílt színház első bemutatója, Arany János Toldija, páratlan sikerszériát ért meg. Négy év alatt 756-szor játszották az Arany szövegét jórészt érintetlenül hagyó, narrátor közbeiktatásával dramatizált változatot. A 130 férőhelyes színházban rendszeresen napi két-három előadást tartottak egy minden részletében megszervezett és szabályozott színházi üzemmenetben. Gyermekeknek népmese-feldolgozásokat játszott a színház.

Kitűnő érzékkel választotta társasági darabjait: Louis Verneuil Az ügyvéd és a férjét, valamint Vaszary János Angyalt vettem feleségül című bohózatát. Új kísérletük, az operabemutató is sikeres volt: Haydntól A kikapós patikus és Pergolesi kisoperája Az úrhatnám szolgáló új közönségréteget vonzott. 1943-ban Kolozsvárott vendégszerepelt a színház. A Nemzeti Bábszínjáték a német megszállást követően szüneteltette előadásait, csak 1945 őszén játszhatott újra, ám néhány előadás után végleg be kellett zárniuk. Az államosítás még a színház felszerelését is elvette Révtől. Rév István szaktudására még igényt tartott a bábmozgalom, az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején több tanfolyamra is meghívták előadónak. Művészi munkájára azonban nem volt szüksége az új hatalomnak. A Pedagógiai Főiskola szervezésében egy évig még kísérleti bábpedagógiát tanított, de egyre elhatalmasodó szembetegsége ennek a munkának is véget vetett. Élete utolsó két és fél – világtalan - évtizedében meséket mondott tollba feleségének. Hagyatékának jelentős részét jelenleg az Országos Színháztörténeti Múzeum és intézet őrzi.